Lehetséges, hogy néhány év múlva a jelenlegi technológiai óriások, mint az Apple vagy a Google, a háttérbe szorulhatnak. A technológiai világ gyorsan változik, és új innovációk, feltörekvő vállalatok, vagy akár alternatív üzleti modellek is megjelenhetnek

Üdvözöljük az "On the Other Hand" rovatban, amely a Portfolio vélemények szekciója. Az itt található írások a szerzők egyéni nézeteit tükrözik, és nem feltétlenül képviselik a Portfolio szerkesztőségének hivatalos álláspontját. Ha szeretné megosztani gondolatait a témával kapcsolatban, kérjük, küldje el írását a [email protected] e-mail címre. A megjelent cikkeket itt böngészheti.

A modern számítógépek II. világháború idején történt megalkotása óta a technológiai fejlődés lehetővé tette, hogy a számítógépek egyre hozzáférhetőbbé váljanak a hétköznapi emberek számára. Ezek a rendszerek azonban továbbra is merev, erősen strukturált programozási és számítógép-használati módszereken alapulnak. Ez még sok fogyasztói alkalmazásra is igaz: gondoljunk csak arra, hogyan keresünk információkat, töltünk ki űrlapokat, navigálunk a képernyőkön, készítünk táblázatokat és formázzuk a dokumentumokat. Az AI megjelenésével azonban ez kezd megváltozni.

A technológiai iparban a mesterséges intelligencia által kiváltott zűrzavar legszembetűnőbb áldozata a Google, amely bevételeinek jelentős hányadát a keresési eredmények közé integrált hirdetésekből nyeri.

A klasszikus Google-keresés egyre inkább bonyolulttá vált, hiszen a rengeteg link és hirdetés átböngészése sok időt és energiát igényel. Ezzel szemben olyan alkalmazások, mint az OpenAI ChatGPT, az Anthropic Claude vagy a Perplexity, lehetővé teszik, hogy egyszerűen csak megfogalmazzuk a kérdésünket, és szinte azonnal megkapjuk a kívánt információt. Ez a megközelítés sokkal zökkenőmentesebbé és hatékonyabbá teszi az információkeresést.

Ezek az alkalmazások még nem tökéletesek, de máris messze felülmúlják a Google modelljét. Használatuk havonta körülbelül 10%-kal növekszik, és idén csak a ChatGPT bevétele valószínűleg meghaladja a 10 milliárd dollárt. A Google késve kihozta az AI Mode nevű szolgáltatását, de nehéz elképzelni, hogy a vállalat hogyan tudna hatékonyan reagálni anélkül, hogy tönkretenné saját magát. A Google vezetése nyilván tisztában van ezzel, és teljesen meg van rémülve - ahogy meg is kell nekik.

Valami hasonló látszik igaznak a technológiai szektor nagy részére.

A jelenlegi iparági óriások - a Microsoft, az Apple, a Salesforce, az SAP, az Nvidia, az Amazon, az Intel és a Dell - maguk is olyan technológiákra épültek, amelyek a korábbi piaci szereplők diszrupcióját okozták,

Különösen az IBM és a vállalat legendás mainframe számítógépei tekintetében érdemes megemlíteni, hogy ezek a valamikor áttörő technológiák mára régi iskolának számítanak. A mesterséges intelligencia már most is képes túlszárnyalni ezeket az eszközöket, és ezzel új lehetőségeket teremt a piacon megjelenő innovatív szereplők számára.

Nézzük meg a produktív alkalmazásokat, például a szövegszerkesztőket és a táblázatkezelőket, amelyek napjainkban is elterjedtek. A Microsoft és más technológiai vállalatok mesterséges intelligencia "másodpilótákat" integrálnak a termékeikbe, hogy fokozzák a felhasználói élményt. Azonban ezek a programok sok esetben a múlt örökségét cipelik magukkal. A régi dokumentumokkal és alkalmazásokkal való kompatibilitás érdekében nem tudnak jelentős innovációkat véghezvinni. Ugyanez a helyzet számos más tradicionális alkalmazásban is, amelyek e-mailek, naptárbejegyzések, adatkezelés és prezentációk világában működnek.

Kísérleti jelleggel, mielőtt nekiláttam ennek a cikknek, egy bekezdésnyi iránymutatás alapján megkértem a Perplexity-t, hogy készítse el számomra a szöveget. Az első vázlat egészen jól sikerült, és bár lehetett volna finomítani rajta, én végül nem tettem. Pedig ez cseppet sem lett volna bonyolult. A jövőben ez a folyamat még egyszerűbbé válik: elegendő lesz, ha szóban adunk utasításokat, így a gépelésre már nem lesz szükség, és sokkal gazdagabb lehetőségeink nyílnak meg, mint amit a Word vagy hasonló hagyományos programok nyújtanak.

Ez csupán a kezdet. Képzeljük el, hogy szeretnénk az összes San Francisco-i öböl környéki AI-startup vezérigazgatóját megkeresni, akinek cége éppen 10 millió dollár alatti bevételt könyvel el. Minden egyes vezető számára személyre szabott álláskereső e-mailt írunk, csatolva az önéletrajzunkat, miközben automatikusan figyelemmel kísérjük a válaszokat. Nyilvánvaló, hogy a Microsoft is próbálkozni fog ennek a funkciónak a beépítésével az MS Office-ba, de ez valószínűleg zavaros és bonyolult lesz. Miért ne választanánk inkább egy olyan megoldást, amelyet kifejezetten az AI igényeire szabtak, és amely minden feladatot gördülékenyen elvégez számunkra? Igen, ez sokkal hatékonyabb lenne, és több AI-startup – mint például a Clay és a Paradigm – már most ezzel a stratégiával kívánja túlszárnyalni a Microsoftot. Hasonlóképpen a FuseAI a Salesforce-t, míg sok más startup a LinkedIn-t próbálja meg lehagyni ezzel az innovatív megközelítéssel.

Most vizsgáljuk meg közelebbről a személyes eszközeink világát. A mai mobiltelefonok, legyen szó az iPhone-ról, a Samsung Galaxy-ról, a Google Pixel-ről, vagy a Huawei és Xiaomi termékeiről, mind olyan mikroprocesszorokat, operációs rendszereket és felhasználói felületeket alkalmaznak, amelyek architektúrája évtizedek óta szinte változatlan. Érdekes módon egyikük sem az mesterséges intelligencia igényeihez lett optimalizálva. Ugyanakkor számos innovatív startup, mint például az Etched, már új AI-processzorok fejlesztésén dolgozik, amelyek forradalmasíthatják a technológiai tájat.

Öt éven belül biztosan képesek leszünk olyan AI-modelleket futtatni egy telefonon, ami teljesen új operációs rendszerek és alkalmazások megjelenését eredményezheti.

Ez a változás már úton van. Május 21-én az OpenAI bejelentette, hogy 6,5 milliárd dolláros beruházással megszerzi Jony Ive startupját, az io-t, azzal a céllal, hogy innovatív, mesterséges intelligenciára épülő mobil eszközöket alkosson. A célja egyértelmű: az Apple pozíciójának megingatása. Bár vannak kétségeim ezzel a stratégiával kapcsolatban, a diszruptív hatások elkerülhetetlenül meg fognak jelenni. Hasonlóképpen, várható, hogy AI-alapú versenytársak bukkannak fel a Mac, valamint a "Wintel" asztali számítógépek és laptopok piacán is.

Az online vásárlás, különösen az Amazon platformján, jelentős átalakulások küszöbén áll. Az Amazon dominanciája két alapvető tényezőre épül: a páratlan logisztikai infrastruktúrájára, amely magában foglalja a raktárakat, teljesítési központokat és a szállítmányozást, valamint a fejlett szoftveres megoldásaira, amelyek lehetővé teszik a felhasználók számára, hogy szinte bármilyen terméket gyorsan és egyszerűen keresgéljenek. Ugyanakkor az Amazon felhasználói felülete nem mentes a bonyolultságoktól, hasonlóan a Google keresőjéhez. De mi lenne, ha egyszerűen csak annyit mondanánk egy mesterséges intelligenciának, hogy keresse meg számunkra a legközelebbi üzletet, ahol elérhető az X termék, vagy találja meg a legjobb Y feladatra alkalmas terméket, majd intézze el a házhoz szállítást? Egy ilyen forgatókönyvben az Amazon versenyelőnyei gyorsan megkopnának. Jelenleg még nem vagyunk ezen a ponton, de sok tehetséges szakember fáradhatatlanul dolgozik azon, hogy ez a jövő valósággá váljon. Az OpenAI már bemutatott egy innovatív terméket, míg a Perplexity egy együttműködést alakított ki a Shopify-jal, amely lehetővé teszi, hogy a Perplexity keresője segítségével könnyedén felfedezhessük a Shopify platformján létrehozott online boltok termékeit.

Úgy érzem, hogy a diszrupció ezen új hulláma, amelyben az AI a jelenlegi technológiai szektor nagy részét elavulttá teszi, gyorsabban és erőteljesebben fog bekövetkezni, mint a korábbiak,

beleértve a nagy számítógépekről (mainframe) a PC-kre, a vezetékes telefonokról a mobil eszközökre, vagy a kábel TV-ről a streaming szolgáltatásokra való átállást.

Az AI technológia elképesztő sebességgel fejlődik - és sehol sem gyorsabban, mint a szoftverfejlesztés automatizálásában.

Szinte szürreális az a mérték, ahogy az AI diszrupciót hajt végre a szoftverfejlesztésben.

Az olyan mesterséges intelligencia eszközök, mint a Cursor, a Windsurf és a Claude Opus 4, forradalmasítják a szoftverfejlesztést, és a vezető AI-vállalatok munkatempója drámai módon felgyorsult. Az elmúlt évben tapasztalt 25%-os növekedéstől kezdve egészen a szoftvertermelés megduplázódásáig terjednek a különböző becslések, amelyekkel találkoztam. Saját AI-befektetéseim során egyre gyakrabban ütközöm olyan startupokkal, amelyek csupán néhány főt foglalkoztatnak, de mindössze néhány hónap, sőt, néha csak hetek alatt képesek piacra dobni a teljes terméküket. Az iparág egyik izgalmas, ugyanakkor komoly kihívása az, hogy mikor bukkannak fel az első egyfős unikornis startupok. Lehet, hogy már nincs is messze ez a pillanat.

Sok AI-jal foglalkozó szakember úgy véli, hogy a szoftvermérnökök teljesen eltűnhetnek.

Én nem gondolom ezt, de ez a szakma jelentősen meg fog változni, és sok idősebb szoftvermérnök valóban elavultnak találhatja majd a tudását. Még a Google szoftvermérnökei, akik egy nagyon elit társaság, is attól tartanak, hogy elveszítik munkájukat, különösen mivel

az AI által a keresés terén okozott diszrupció kezdik éreztetni hatását a Google bevételein.

Sok szakértő számára az iparági óriások radikális megingása az AI startup szektor által nem jöhetett elég korán. Végső soron a megszokott piaci szereplők sebezhetősége hosszú évek kiemelkedő profitjának következménye, amelyet monopóliumok, kényelmes oligopóliumok és a "kerített kertek" biztosítottak számukra. Számos hagyományos vállalat nyilvánvalóan elkezdte "félig fogságban" tartani a felhasználóit, a profit maximalizálása érdekében csökkentve a termékek minőségét - ezt a jelenséget Cory Doctorow író színes kifejezéssel, "enshittification"-nek nevezte. (Gyakran említik példaként a Google-t és az Apple-t ezen a téren.)

Miközben a meglévő vállalatok komoly egzisztenciális kihívásokkal néznek szembe, folyamatosan harcolniuk kell az antitröszt-eljárásokkal, valamint a beszállítóik, alkalmazásfejlesztőik és fogyasztóik egyre fokozódó panaszáradatával is.

Mindkét jelenség – a diszrupcióval járó veszély és a régóta meglévő, jelentős piaci dominancia – egyaránt valós és kézzelfogható. Ez a dinamika nem újdonság a történetünkben. A technológiai szektor fejlődése tulajdonképpen egy folyamatosan váltakozó monopóliumok sorozata, amelyeket végül új technológiai forradalmak számolnak fel, miközben újabb monopóliumok bukkannak fel. A szabályozási vagy trösztellenes intézkedések időnként hozzájárultak az innováció előmozdításához; ilyen például, amikor az 1970-es években az amerikai hírközlési hatóság megnyitotta a versenyt a távközlési piacon, vagy a híres AT&T felbomlása az 1980-as években. Hasonlóképpen, a Microsoft ellen indított trösztellenes eljárások az 1990-es években, valamint a különféle felvásárlási szándékok megakadályozása is azt mutatja, hogy a verseny szabályozása kulcsszerepet játszott az iparági innovációk elősegítésében.

Az antitröszt és szabályozási rendszerek, amelyek sosem tűntek a gyorsaságukról híresnek, az utóbbi évtizedek során a bürokrácia terjedése, az elavult szabályozások és a növekvő korrupció következtében egyre inkább meggyengültek. Európában és az Egyesült Államokban a trösztellenes perek lezárása gyakran évekig, sőt évtizedekig is eltart; olyan alperesek, mint a Microsoft, a Google és az Apple, a legkiválóbb jogi és gazdasági szakembereket vonják be, hogy megakadályozzák, vagy legalábbis késleltessék a számukra kedvezőtlen ítéleteket. Ezen eljárások során az alperesek költségei gyakran a kormányzati kiadások százszorosát is elérhetik.

Az inkumbens piaci szereplők jelentős előnyökhöz jutnak, mivel a trösztellenes törvények és jogi precedensek, amelyek közül sok évtizedek óta létezik, sajnálatos módon nem igazodnak a modern információs technológia dinamikus fejlődéséhez. Például a Google ügyesen megkerülte a Character.AI felvásárlásának trösztellenes vizsgálatát, mivel technikailag nem vásárolta meg a céget, csupán a legfontosabb elemeit – a legtehetségesebb szakembereit és a legújabb technológiáit – szerezte meg, összesen 3 milliárd dollár értékben, amelyet a befektetőknek és az alkalmazottaknak fizettek ki. Hasonló stratégiát alkalmazott a Microsoft is, amikor 650 millió dollárt fizetett az Inflection AI nevű jelentős AI-startupért, míg az Amazon is ezt a modellt követte, amikor legalább 439 millió dollárt költött az Adept nevű cégre, anélkül hogy hivatalos felvásárlást hajtott volna végre.

Vannak, akik azt vallják, hogy mivel a szabályozó rendszerek látszólag könnyen kijátszhatók, és a technológiai forradalmak végül úgyis kiszorítják a meglévő szereplőket, érdemes lenne elvetni a trösztellenes politikák és a szabályozások kérdését. E helyett talán sokkal hatékonyabb megoldás lenne, ha teljes mellszélességgel a startupok támogatására, a kutatási folyamatok felgyorsítására és az új versenytársak megjelenésének ösztönzésére fókuszálnánk, hiszen ez a megközelítés kevesebb lehetőséget biztosítana a korrupció számára.

Sajnálattal kell megjegyeznem, hogy ez valószínűleg nem elegendő. Vannak olyan szituációk, amikor egy cég szétválasztása vagy annak megakadályozása, hogy minden lehetséges riválisát megszerezze, valóban kulcsfontosságú lehet.

És komoly kockázatokkal jár, ha megfelelő szabályozás nélkül elősegítjük egy hatalmas AI-iparág fejlődését.

A mesterséges intelligencia világában az új technológiák irányítói gyakran fiatal, innovatív gondolkodók, akik néha még gyerekcipőben járnak. Ebből adódóan viselkedésük is néha gyermekien naiv. Miközben elengedhetetlen, hogy a trösztellenes törvényeket és eljárásokat sürgősen korszerűsítsük és megújítsuk, úgy vélem, hogy ezeket a szabályozásokat nem szabad teljesen eltüntetni.

Ez felveti a kérdést, hogy milyen ésszerű lépéseket tehetnénk az innováció és a verseny ösztönzése érdekében, különösen a komoly, de jelenleg meglehetősen valószínűtlen trösztellenes reformok hiányában. Európa startup-ökoszisztémája súlyos válságban van, és az AI által kiváltott diszrupció komoly fenyegetést jelent a kontinens gazdasági stabilitására és katonai biztonságára. Ezzel szemben az Egyesült Államokban a startup-rendszer virágzik, azonban az akadémiai és kormányzati kutatások jövője is veszélybe kerülhet. Kiemelten fontos lenne, hogy az amerikai informatikai oktatás, az akadémiai kutatások, valamint a szövetségi kutatás-fejlesztés finanszírozását jelentős mértékben növeljük. Ez biztosítaná az új ötletek folyamatos áramlását, és lehetőséget adna olyan alapítók számára, akik nem a meglévő szereplők irányítása alatt állnak.

Egy másik lehetőség az akvizíciók, beleértve a "nem akvizíciós akvizíciók", szabályozási felügyeletének szigorítása lenne. A technológiai iparág legtöbb bennfentese ellenzi az ilyen korlátozásokat, azzal érvelve, hogy az akvizíciók ösztönzik a versenyt, sőt szükségesek. Érvelésük szerint mivel az IPO-k száma jelentősen visszaesett, az akvizíciók alapvető exit lehetőségeket kínálnak - pénzügyi hozamot a startupok alapítóinak és befektetőinek.

Ebben a kérdésben vegyes érzéseim vannak, és nem tudom támogatni azt a gondolatot, hogy lemondjunk a trösztellenes politikáról. Ugyanakkor meg kell említenem, hogy...

Jelenleg a Szilícium-völgy sokkal hatékonyabban képes a Google szárnyainak megnyirbálására, mint ahogy azt valaha az amerikai igazságügyi minisztérium vagy az Európai Unió tette.

A szerző egy tapasztalt angyalbefektető, aki a mesterséges intelligencia szektorban tevékenykedő hat kockázati tőkealap korlátozott partnerévé vált. Emellett a Davidovs Venture Collective nem kizárólagos partnere is. Befektetési portfóliójában három jelentős technológiai óriás, az Apple, a Microsoft és az Nvidia szerepel, valamint számos ígéretes AI startup, mint például a Perplexity, az Etched, a CopilotKit, a Paradigm, a Browser Use, a FuseAI és a Pally.

Charles Ferguson egy elismert amerikai dokumentumfilmes és író, aki különösen a tudomány és technológia, valamint a társadalmi és politikai kérdések iránti érdeklődéséről ismert. Munkái gyakran mélyrehatóan elemzik a világunkat alakító komplex jelenségeket, és célja, hogy a közönséget gondolkodásra ösztönözze. Ferguson filmjei, mint például a "Inside Job," amely a 2008-as pénzügyi válság okait tárja fel, nagy hatással voltak a közvéleményre és hozzájárultak a pénzügyi rendszer működésének megértéséhez. Kiemelkedő stílusa és az igazság keresésére irányuló elkötelezettsége révén Ferguson munkássága továbbra is inspiráló példa a dokumentarista filmesek számára.

A Project Syndicate mesterséges intelligenciával foglalkozó rovatának szerkesztője, aki egyben technológiai befektető és politikai elemző is. Rendezője és producere négy dokumentumfilmnek, köztük az Oscar-díjas "Inside Job"-nak, amely a 2007-2008-as pénzügyi válságot tárja fel. Ezt megelőzően a Brookings Intézet vezető kutatójaként tevékenykedett. Angyalbefektetőként és tech startupok, valamint kockázatitőke-társaságok tanácsadójaként különösen a mesterséges intelligencia területén szerzett tapasztalatokat. Politikai elemzőként a technológiai kihívások nemzetbiztonsági vonatkozásaival és a gazdasági növekedésre gyakorolt hatásaival foglalkozik.