Nem mindennapi pályára lépett a magyar olimpikon, aki történelmi eseményeket örökít meg.

Kónya Ádám nemrégiben egy figyelemre méltó mérföldkőhöz érkezett, hiszen 32 éves sportolóként első magyarként hódította meg az Alpe Cermis csúcsát. Ezt a bravúrt a sífutók világkupa-sorozatába tartozó Tour de Ski záró versenyének teljesítésével érte el. Lapunk munkatársa telefonon beszélgetett a Veszprémi Sí Egylet kétszeres olimpikonjával, aki szívhez szólóan mesélt arról, miként is került a sífutás világába.

Limitidőn belül, a szakaszgyőztes Simen Hegstad Krügerhez képest mintegy hat és fél perces lemaradással az 58. helyen ért célba Kónya Ádám a Tour de Ski záróversenyén Val di Fiemme-ben. A tíz kilométeres záró verseny végén az Alpe Cermis lesiklópályát kellett megmászni háromezer méter hosszan.

„Nem úgy indultunk el Toblachba, az első verseny helyszínére, hogy ez a lehetőség felmerült volna. Amikor ősszel megkezdtük a szezon tervezését a versenyzőtársam, Büki Ádám, és Szőcs Emőke szövetségi kapitány társaságában, még csak nem is gondoltunk arra, hogy január elseje után szükségünk lenne szállásra. De íme, itt vagyunk Val di Fiemmében, ahol jövőre olimpiát rendeznek, és én a záró napon az Alpe Cermis pályáján versenyezhetek. Eddig minden világkupán és annak minden számában részt vettem. Ez hatalmas terhelés volt, és bevallom, kicsit aggódtam, hogy hogyan fogom bírni. De a világkupák során hetente egyre jobb teljesítményt nyújtottam, ami hozzájárult a sikeremhez” – mesélte a verseny után a harmadik téli olimpiájára készülő magyar sportoló.

Magyarország földrajzi viszonyai miatt a sífutás nem számít a legkedveltebb szabadidős elfoglaltságok közé. Ebből az alkalomból megkerestük Kónya Ádámot, hogy meséljen arról, hogyan találkozott ezzel a különleges sportággal. A veszprémi fiatalember éppen Ausztria irányába tartott, amikor beszélgetésünkre sor került. Az utazás közben is az Index rendelkezésére állt, és örömmel osztotta meg velünk tapasztalatait és gondolatait.

Felidézte, hogy hatéves korában ismerkedett meg a sporttal, a napi szintű edzéssel. Az úszással kezdte a Veszprémi Úszó Klubnál, később triatlonozott, duatlonozott, utána pedig atletizált (közép- és hosszútávfutó volt a veszprémi VEDAC-ban, országos bajnokságon egyéniben bronzérmes is volt, csapatban nyert is), majd azt követte a sífutás. Egészen kiskorában sífutott először egy úszó edzőtáborban.

"Gyermekként mindig is vonzottak a havas tájak, hiszen a családommal gyakran látogattunk el a közeli országokba síelni. Megőrültem a lesiklás élményéért, de akkor még nem sejtettem, hogy a jövőm a sífutás lesz. Az általános iskolában német nyelvet tanultam, és 15 évesen úgy döntöttem, hogy Ausztriába utazom, hogy mélyebb tudásra tegyek szert. A Vetési Albert Gimnázium cserediákjaként egy osztrák sportiskolába kerültem, ahol a futás volt az elsődleges célom, ám mivel ez nem megvalósítható, végül a sífutásra összpontosítottam" - mesélte Kónya Ádám az Indexnek. Hozzátette, hogy a felvételi folyamat nem volt könnyű, de a kitartásom végül kifizetődött, hiszen az osztrák iskolában nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy felzárkózzon azokhoz a sífutókhoz, akik már fiatal korukban elsajátították a sport alapvető technikai elemeit.

"15 éves koromban, az utolsó pillanatban fedeztem fel a sífutás alapjait. Lesiklóként sosem indultam versenyeken, hiszen ott már 15 évesen késő elkezdeni a sportot. Általában négy-öt, legfeljebb hatéves korában érdemes belevágni a tanulásba, különben szinte lehetetlen profi karriert építeni" - tette hozzá.

Kónya Ádám 2016 decemberében a szlovákiai Csorba-tónál a Slavic Cup-on elért 70 pontos sífutásával harcolta ki magának a részvételi jogot a 2018-as dél-koreai téli olimpiára. Négy évvel később a pekingi téli olimpián is ott volt, a záróünnepségen ő vitte a magyar zászlót.

A magyar sífutók helyzete nem éppen irigylésre méltó, mivel kevesebb időt tölthetnek a hóval borított pályákon, mint a legtöbb ellenfelük. Ennek ellenére kreatív megoldásokkal próbálják pótolni a hiányzó edzéseket: sírollereznek, úsznak, futnak és konditerembe járnak. A síroller kifejlesztése éppen ezért történt, hogy támogassa a versenyzők felkészülését a téli szezonon kívül, lehetővé téve számukra, hogy a hómentes hónapokban is fenntartsák a kondíciójukat és technikai tudásukat.

A felkészülési időszakban 20-28 órát edzek a feszített heteken, az úgynevezett regenerációs heteken 14-16 órát tréningezek. Nyáron sírollerezek, ilyenkor 95 százalékban kerékpárúton közlekedek, néha felmerészkedek az alacsonyabb forgalmú magyar utakra is, ahol tudom, hogy kevés autóval találkozok. Beszereztünk egy futópadhoz hasonló speciális edzéseszközt is, amin klasszikus edzéseket tudok szimulálni, mivel Magyarországon nincsenek hegyek, és a dombok is rövidecskék, ami hátrány. A szintkülönbségeket így mesterségesen kell megteremteni. Külföldön vannak kiépített síroller-pályák, ilyenből egy sem található Magyarországon

- mesélte Kónya Ádám, amikor arról faggattuk, mennyi kemény edzésre van szüksége ahhoz, hogy felkészülten állhasson a november végétől március végéig tartó versenysorozatra, amely igazán bőségesnek ígérkezik.

A veszprémi sportolónak karácsonyig kilenc rajtja volt, ebben volt 10 és 20 kilométeres verseny is. Összesen 16 versenyen állt rajthoz 2024 év végéig.

"Karácsonyt otthon töltöttem, de a két ünnep között nem volt megállás, hiszen december 26-án már úton voltam, hogy versenyezhessek" - osztotta meg velünk Kónya Ádám.

A folyamatos edzések és versenyek mellett a méhészkedés is fontos szerepet játszik az életében, különösen a nyári hónapokban. A pekingi téli olimpia után egy különösen intenzív év következett, amikor a méhészkedés vette át a középpontot, és teljes odaadással szentelte magát ennek a szenvedélyének. Azonban az elmúlt két évben ez a hobbija háttérbe szorult, mivel az időhiány miatt már nem tud annyit foglalkozni vele, mint korábban.

A feleségem édesapja méhész, és rajta keresztül kezdtem el felfedezni a méhészet csodálatos világát. Eleinte csak a munkafolyamatok iránti kíváncsiság hajtott, így megkérdeztem tőle, miben segíthetek. Nagy meglepetésemre ajándékba kaptam néhány méhcsaládot, amelyek gondozásába belefogtam. Igazi öröm saját mézet fogyasztani, és megízlelni a saját munkám gyümölcsét. Jelenleg nem tervezem, hogy főállású méhész legyek, de kedvtelésből szívesen folytatnám a jövőben. Az élet azonban kiszámíthatatlan, és a méhészkedés egy gyönyörű hivatás, amelyre bármikor visszatérhetek. A rám bízott méhcsaládokat időnként gondozom, amikor csak belefér, és az apósomnak is segítek a különböző feladatokban. Jelenleg azonban a méhészet háttérbe szorult, mivel a sport most a középpontban áll. A napi 5-6 órás edzés rendkívül kimerítő, sokszor pedig csak testben vagyok jelen otthon.

Kónya Ádám hangsúlyozta, hogy a pekingi téli olimpia után úgy döntött, még egy olimpiai ciklust vállal. Meggyőződése, hogy képes tovább fejlődni, és ez alapján úgy véli, van értelme folytatni a sífutást, amelyet, mint vallja, minden kihívás ellenére mélyen szeret.

Ádám testvéreit szintén átjárja a versenyszellem, a bátyja 18 éves koráig élsportoló volt, végül a tanulást választotta a profi sport helyett, amikor bekerült az egyetemre. Az öccse pedig teniszezett, de már fiatalon abbahagyta a versenyszintű sportolást, viszont maradt a sportágban, ugyanis teniszedzőt faragott magából.