Neszmélyi Hajóskanzen: A Duna hajózásának varázslatos múzeuma | Sokszínű táj A Neszmélyi Hajóskanzen egyedülálló gyűjteménye a dunai hajózás történetének, ahol a látogatók felfedezhetik a vízi közlekedés izgalmas világát. A festői környezetben elhelyezke

Úgy fest, hogy a kiállítás helyszíne fokozatosan egy elhagyatott hajótemetővé alakul.

A Duna partján elterülő Neszmély nem csupán gyönyörű tájaival és kiváló borainak hírnevével vonzza a látogatókat, hanem egyedülálló hajóskanzenével is, amely a magyar hajózás gazdag múltját idézi fel. A Neszmélyi Hajóskanzen egy különleges szabadtéri múzeum, ahol a látogatók megismerkedhetnek a dunai hajózás történetének izgalmas szeleteivel, és átélhetik a vízi élet varázsát. Itt a múlt és a jelen találkozik, miközben a látogatók felfedezhetik a hajózás hagyományait és a Duna körüli kultúrák gazdagságát.

A Neszmélyi Hajóskanzen megálmodása a magyar hajózási örökség megőrzésének fontosságából fakadt. 2003-ban indult el ez a különleges kezdeményezés, amelynek célja, hogy bemutassa a hajózás evolúcióját, a gőzhajók fénykorától napjaink modern vízi közlekedéséig terjedően. A skanzen egyedülálló módon tárja fel a vízi közlekedés gazdag történelmét, és lehetőséget ad a látogatók számára, hogy testközelből ismerkedjenek meg a magyar hajózási kultúrával.

A skanzen helyszínének kiválasztásakor Neszmély ideális választásnak bizonyult, hiszen a település a Duna partján fekszik, és a régióban jelentős hajózási múlt alakult ki. A skanzen révén a látogatók nemcsak megismerkedhettek a múlt hajóival, hanem betekintést nyerhettek a hajózással kapcsolatos mesterségek és hagyományok világába is.

A hajóskanzen jelenleg, már hosszú évek óta zárva van, és kiállításait a látogatók nem tudják megtekinteni – áll a honlapján. Ennek ellenére a területen szabadon lehet sétálni, és érdemes kívülről is felfedezni a sajnos romlásnak indult hajókat, valamint a régi eszközöket és alkatrészeket, amelyek még mindig mesélnek a múlt tengeri kalandjairól.

Neszmély község főútján egy hajócsavar mutatja a Skanzenhez vezető utat. A Szent Ilona-öböl nyugodt vizén, varázslatos természeti környezetben gőzhajók sorakoznak.

Zoltán, a gőzhajó, nem csupán egy vízi jármű, hanem egy igazi kalandor, aki az áramló folyók és tenger széles hullámai között szeli át a világot. Vastag, fémes teste büszkén úszik a víz felszínén, míg gőzgépe erőteljes puffogással kelt életre. Zoltán nemcsak a távoli kikötők között közlekedik, hanem izgalmas történeteket is gyűjt a viharos tengerekről és a csendes öblökről, ahol megpihen. Utasai, akik felfedezésre vágyva lépnek a fedélzetére, mindig új élményekkel gazdagodnak, hiszen Zoltán nem csupán egy hajó, hanem egy varázslatos utazás szimbóluma.

A Linzi Hajógyárban 1869-ben épült Neue Donau nevű lapátkerekes vontatógőzös 1878-ban magyar zászlót öltött, és hosszú évtizedeket töltött el különböző magyar hajózási vállalatok szolgálatában. 1958-ban a MAHART leselejtezte, eltávolította gépi berendezéseit, de a hajó 319. számú állóhajóként tovább üzemelt egészen 1963-ig. A '80-as években a Százhalombattai Erőmű üzemvíz-csatornáján ifjúsági klubhajóként tevékenykedett. 2004-ben, már elhasználódott és elhanyagolt állapotban, a Neszmélyi Hajóskanzenbe került. Jelenleg ő a legidősebb fellelhető dunai gőzhajó, jelentős műszaki és kulturális értékkel bír. 2008 óta védett műszaki emlék, 2009-ben teljes körű felújításon esett át, ezt követően pedig hajózástörténeti kiállítás és tematikus könyvtár várja az érdeklődőket fedélzetén.

A Neszmély gőzhajó egy varázslatos vízi jármű, amely a Duna hullámain szeli át a tájat. A gőzmozdonyokkal működő hajó nemcsak közlekedési eszköz, hanem egy igazi nosztalgikus élmény is, amely a múlt idők romantikáját idézi fel. A fedélzetéről csodás kilátás nyílik a folyóra, a környező dombokra és a festői falvakra. Utazás közben a látogatók megtapasztalhatják a gőz és a víz zsongását, miközben a hajó a Duna kanyargós útján halad, felfedezve a természet és a kultúra szépségeit. A Neszmély gőzhajó tehát nem csupán egy utazás, hanem egy élmény, amely emlékeket teremt és életre kelti a történelem egy darabját.

Az Óbudai Hajógyárban 1957-ben Bakony néven épült, a hajóskanzen tiszteletére átnevezett Neszmély lapátkerekes gőzhajó 2010-ben esett át teljes felújításon, ezután matrózkabinokkal szálláshelyként szolgált a skanzen vendégei számára, illetve a hajó kormányállásában ki lehetett próbálni az interaktív hajóvezetési szimulátort és megtekinthető volt a gőzgép mozgás közben.

Petőfi Sándor gőzhajója a magyar irodalom egyik ikonikus szimbóluma, amely a szabadság és az innováció szellemiségét hordozza. A folyók szelíd hullámain ringatózva, a gőzhajó nem csupán a víz színén úszik, hanem a nemzeti identitás és a forradalmi eszmék hajtómotorjaként is szolgál. A gőz ereje, amely új lehetőségeket teremt, összekapcsolja a múltat a jövővel, miközben a költő szívében lángra lobbantja a szabadság iránti vágyat. Petőfi gőzhajója tehát nem csupán egy közlekedési eszköz, hanem a magyar lélek mélységeit is tükrözi, a bátorság és a felfedezés szimbólumaként.

A hajó története 1918-ra nyúlik vissza, amikor a MFTR Komáromi hajógyárában megkezdődött az építése. Az eredeti elképzelés szerint Jenő Főherceg nevet kapta volna, de végül 1923-ban, az újpesti hajógyárban a Szent László névvel került vízre. A hajó 1950-től Petőfi névre hallgatott, és egészen 1983-ig üzemelt, ezzel ő lett az utolsó gőzhajó, amelyet Magyarországon leállítottak. 1987-ben Apatinba, a "Boris Kidric" hajógyárba szállították felújításra, ám tragikus fordulat következett be: 1989. július 10-én tűz ütött ki, ami súlyosan károsította a fő- és sétafedélzetet, valamint a felépítményeket. A víz és az oltóhab okozta felületi korrózió következtében a csapágybélések és vízmentes válaszfalak is megsemmisültek. A kár mértéke körülbelül 600.000 dollárra rúgott, és a pénzhiány miatt a helyreállítást végül leállították. 2003-ban a hajót Újpestről Neszmélyre vontatták, ahol azóta is várja sorsát. Az elmúlt években csupán kisebb munkálatok történtek, de a hajó állapota érdemben nem változott, annak ellenére, hogy ma már védett műszaki emléknek számít.

A vöcsök, ez a különleges vízimadár, a tavak és folyók lenyűgöző lakója. Elegáns megjelenésével, hosszú nyakával és keskeny testével mindig magára vonja a figyelmet. Fekete és fehér tollazata a víz tükrében csillogva szinte festői látványt nyújt. A vöcsök ügyes búvár, aki a víz alatti világ kincseire vadászik, és akrobatikus mozdulataival a víz felszínén is lenyűgöz. Ez a madár nem csupán a természet csodája, hanem a tó ökoszisztémájának is fontos része. Tavaszi fészekrakása és a kicsinyei gondozása a természet csodálatos körforgásának szerves részét képezi. A vöcsök életének minden mozzanata egyedi történetet mesél el a természet harmóniájáról és szépségéről.

1977-ben került Magyarországra a MAHART kötelékébe. Többségében a Budapest-Bécs-Budapest útvonalon teljesített szolgálatot. A vízparton kiállítva tekinthető meg.

A hajókon kívül a skanzen számos hajózási emléket és relikviát is bemutat. A látogatók megismerkedhetnek régi hajócsavarokkal, horgonyokkal, kormánylapátokkal, csörlőkkel is.

Egy évvel ezelőtt a skanzen hírei bejárták a sajtót, miután eltűnt a közönség kedvence, a híres cicája. Amikor azonban mi látogattunk el a helyszínre, nagy örömünkre felfedeztük, hogy Pityu újra velünk van, és ő volt az első, aki üdvözölt minket.