Nők, akik bíbor övvel büszkélkednek, és akik számára a nemi kapcsolat csupán a megszentelt utódok világra hozatalának eszköze.

Emlékeztek Orwell klasszikusára, az 1984-re? Nos, itt egy merőben újragondolt változat, amely a kalandregények izgalmaival fűszerezve vár rátok. Ebben a történetben nem csupán passzív szemlélők vagytok: ti irányítjátok az eseményeket! Folyamatosan döntéseket kell hoznatok, és minden választásotok új irányt ad a cselekménynek. A történet hamarosan elkezdődik, és egy rövid bevezető után azonnal a közepébe csöppenhettek. Készen álltok a kalandra? Akkor lássunk neki! Matiné!

Hiszünk abban, hogy azok a mesék, amelyek nem kerülnek újra elmesélésre, a feledés homályába merülnek. Ez a lapozgatós kalandkönyv George Orwell 1984 című, fájdalmas víziójának újraértelmezése. Itt nem csupán olvasóként, hanem a történet aktív részeseiként is részt vehetsz: Winston Smith bőrébe bújva, a keretek között Te formálod a sorsodat. Folyamatos döntési helyzetek elé állítunk, ahol különféle helyszíneken és kihívások során kell választanod hétköznapi dilemmákban, erkölcsi kérdésekben és olyan helyzetekben, amelyek életed jelentős fordulópontjai lehetnek. A feladatod három fő szakaszból áll: 1) menekülni a rendszer fogságából (ha lehet, Juliával együtt), 2) feltárni és a lázadás erejével nyilvánosságra hozni a rendszer titkait, 3) végül pedig megbuktatni a diktatúrát. Ehhez különféle, elrejtett információmorzsákra lesz szükséged, amelyeket később felhasználhatsz. Érdemes tehát figyelmesen rögzíteni ezeket, például a könyv végén, hogy a legjobb döntéseket hozhasd meg a jövőd alakulásában.

Utad során szinte minden lépésnek lesznek - ha néha nem is azonnal nyilvánvalóvá váló - következményei. Ezekből aztán többnyire új helyzetek, új választási lehetőségek születnek, de az is előfordulhat, hogy a döntések vagy a balszerencse következményeképp a történet véget ér. Mindenesetre próbálj minél inkább beilleszkedni, hogy a lehető legkésőbb kerülj a Gondolatrendőrség kezei közé. Ha ugyanis vétséget, vagy - Nagy Testvér mentsen meg tőle - gondolatbűnt követsz el, és lebuksz, akkor kényeztetőnek igazán nem nevezhető gondjaikba vesznek. Ha pedig harmadszor kapnak rajta, akkor a Szeretetminisztérium halálosan ölelő karjaiba kerülsz, ahonnan nincs menekvés. Mindazonáltal a választásaidnak sokszor nem lesznek azonnal egyértelmű "bizonyosan helyes" vagy "mindenképpen helytelen" következményei - előfordulhat akár az is, hogy szándékosan áldozod fel a szabadságod vagy az életed -, és persze nem lesz mindig minden döntés élet-halál kérdése sem. Szinte garantálni tudjuk, hogy első próbálkozásod során elbuksz majd, de - szemben az élettel - itt próbálkozhatsz újra. És újra.

Rendben van, ebben a világban a szabad véleménynyilvánítás nem létezik, de ahol nem beszélhetsz, ott is közvetíthetsz világos üzeneteket. Egy kézfogás, vagy egy gyors pillantás nem elegendő – szükséged van egy határozottabb jelzésre. A túlzott bizalmatlanság sokkal inkább védelmet nyújt, mint az elhamarkodott bizalom. Talán O'Brien valóban barátságos veled, de lehet, hogy ez csak a rutin része. Ez nem garantálja, hogy ne ess áldozatul a manipulációnak. Ennek ellenére elégedetten távozol a kantin irányába, a dicséret melegsége még mindig a lelkedben cseng. A dohányfüsttel telített térben a szürke falak szinte visszhangozzák a savanyú szagokat. A kezedben tartott bádogtálcán zsíros foltokat hagy a csorba tányérból kilöttyenő ragú. Az íztelenségét a szürke kenyér jellegtelensége és a híg kávé keserűsége még inkább felerősíti. Ez az Egyes Leszállópálya egyik agyközpontja, a négy minisztérium egyikének ebédlője, de akár egy ládagyárban is lehetnél. Mindazonáltal mindig is úgy érezted, hogy az igénytelenség itt valamilyen fontos üzenetet hordoz, amely túlmutat a látható valóságon.

Ahhoz, hogy az étkezés ne váljon elviselhetetlenné, egy meglepő módon kialakított bár is fellelhető itt – persze nem a klasszikus értelemben vett elegáns pulttal és gazdag italválasztékkal, hanem csupán egy lyukkal a falban. Itt, nevetségesen alacsony, 10 centes áron kínálnak hatalmas pohár Győzelem gint. Két pohár elfogyasztása már szinte elvárt, de hármat inni már komoly kockázatot jelent – ez a határvonal, ahol az alkoholizmus és a munkaképesség megőrzése találkozik.

A megszokott asztaltársaságoddal ülsz le ebédelni. Az Óceániában élő barátok már rég eltűntek, hiszen a barátság mélyebb, bizalmas kapcsolatokra épülne, a bizalom pedig végső soron a halálhoz vezethet. Az elvtársaid - akiket akár testvéreként is kezelhetnél - körülötted ülnek, és bár némelyikük kevésbé elviselhetetlen vagy veszélyes, mint mások, az együttlét sosem mentes a feszültségektől. Itt van például Syme 3233, a Kutatási Osztály alacsony, kidülledő szemű tagja, akit talán értelmesnek is nevezhetnénk, de hűsége a Párthoz mindent elmond róla. Ő az, aki folytonosan a párt eszméit hangoztatja, mintha ez lenne az egyetlen dolog, ami számít. Mellette ül Tillotson 6341, a borostás arcú kolléga, aki veled együtt az Irattári Osztályon dolgozik – lehet, hogy ő sem jutott hozzá borotvapengéhez, ahogy a külseje is erről árulkodik. És persze ott van Ampleforth 7781, az örökké rendezetlen külsejű költő, aki az Irodalmi Osztályt képviseli. Különös látványt nyújtanak a füléből kilógó, idétlenül nagy szőrcsomók, ami csak fokozza a zavaros légkört, amelyben mindannyian léteztek. Az ebéd nem csupán táplálék, hanem a mindennapi túlélés egyik eszköze is ebben a furcsa, kegyetlen világban.

Mindig kihívást jelent, hogy miről lehet viszonylag nyugodtan diskurálni a nyilvános térben. Syme, a párt fanatikus és elkötelezett híve, azonban rátalál a tökéletes beszédtémára, és lelkesen idézi a reggeli győzelmi jelentést, amelynek stratégiai súlya óriási. Meggyőződése, hogy ez a diadal megnyitja az utat Eurázsia végső megsemmisítéséhez, lehetővé téve, hogy békében folytathassátok az AngSzoc rendszerének kiépítését a világ minden sarkában.

Buzgón helyeselnek körülötted, te pedig beleveted magad a fotelforradalmi bölcsességek tengerébe, megosztva gondolataidat a mobilitásról, a tűzerőről és a csapások mélységéről. Syme a szeme sarkából figyel, Ampleforth pedig elmerül saját belső világának labirintusában, míg te Tillotsont tanulmányozod. Az ő arca egyáltalán nem árulkodik lelkesedésről; amikor az AngSzoc világszintű, végső győzelméről beszéltek, egy árnyék suhan át az arcán. Ez valóban az arcbűn jele, hiszen egy rendes párttagnak kötelessége jelenteni az ilyesmit, hogy az érintett megkaphassa a szükséges "tájékoztatást" a megfelelő hatóságoktól.

Ha azt érzed, hogy itt az alkalom, hogy értékes pontokat gyűjts, ami ma igazán jól jönne neked, akkor ne habozz, jelentsd Tillotson arcbűnét, és lapozz a 147. oldalra!

Ha azt gondolod, hogy a közvetlen munkatársaid beárulása nem a te dolgod, akkor ugorj a 88. oldalra!

Nem, végül is csak egy grimasz volt, semmi lényeges. Ráadásul, ha Tillotson árulónak számít, akkor te is az vagy. Nem lehet odáig süllyedni, még ebben a kegyetlen világban sem, hogy valaki a barátai árulásával a terror eszközévé váljon. Még akkor sem, ha nem is igazi barátról van szó, csupán egy kollégáról a szomszéd asztaltól.

Tillotson tudomásul veszi, hogy észrevetted a pillanatnyi bizonytalanságát. Az ebéd hátralévő része főként Ampleforth szüntelen fecsegésével telik, aki lelkesen mesél az újbeszél költészet varázsáról. Ahogy az étkezés végéhez értek, mindannyian visszaindultok a saját részlegeitek felé, te és Tillotson pedig az Irattári Osztályt célzátok meg, miközben a folyosók csendjében lépkedtek.

Egy eldugott részlegen, két telekép közötti üres térben hirtelen megragadja a karomat, és félrehúz:

- Figyelj jól, Winston, mert ez az utolsó alkalom, hogy elmondom ezeket a szavakat. Az időm lejárt. Érzem, hogy a figyelem a nyomomban van, és nemsokára el fognak kapni. Évek óta harcolok azért, hogy megtaláljam a kiutat ebből a rémálomból. Tudom, hogy nem vagyok egyedül a harcban, de az információk, amik a kezemben vannak, ijesztően kevésnek tűnnek. Azokat az embereket, akik fellépnek a rendszer ellen, Testvériségnek hívjuk – de az ő létszámukról fogalmam sincs. Kutass mindent, amit csak tudsz a hatalomról: ki is valójában Nagy Testvér, és mi az igazság Goldstein könyvében. Talán ez a tudás segíthet abban, hogy túléld. Mert mindenhol hazugságokkal találkozol! Minden egyes szóban! És egyre inkább úgy érzem, hogy talán nem is 1984-et írunk!

A váratlan és meglepő kirohanás után úgy érzed, mintha megbénultál volna; se köpni, se nyelni nem tudsz a sokktól. Léptek hallatszanak a kanyaron túlról, miközben Tillotson hirtelen elengedi a karodat, majd sietve eltűnik abban az irányban, ahonnan érkeztetek. Te pedig, bár a szíved hevesen kalapál, nyugodt és kimért léptekkel haladsz az eredeti útvonaladon. Ekkor egy ismeretlen titkárnő lép eléd, karján mappákat egyensúlyozva, mintha semmi különös nem történne körülöttetek.

Tillotsont egy óra múlva viszik el. Épp csak kimegyek a mosdóba, amikor visszatérek, és a sarkon látom, ahogy két civil ruhás ügynök befordul vele. Semmi dráma, semmi felhajtás - egészen addig, amíg Tillotson teste rángatózni nem kezd, és a szája szörnyű szagot nem áraszt. Úgy tűnik, valami saját készítésű szert vehetett be, amikor észrevette, hogy jönnek érte. O'Brien érkezik meg elsőként, és azonnal megpróbálja újraéleszteni - a bűnösök nem bújhatnak el a halál elől, ezt az AngSzoc nem tűri - de minden próbálkozása kudarcba fullad. A szívmasszázs közben régi, ezüstnek tűnő cigarettatárcája kiesik a mellényzsebéből, és a földre hullik, mint egy elfeledett emlék.

Émelygés fog el, és csak arra vágysz, hogy elmenekülj a helyszínről, de a telekép már a Két Perc Gyűlölet beharangozójánál tart – ilyenkor mindenkinek sürgősen valamelyik közösségi tér felé kell vennie az irányt.

Ha úgy érzed, hogy ezt semmiképpen sem hagyhatod ki, főleg azután, ami Tillotsonnal megesett – ne habozz, lapozz a 61. oldalra!

Ha megráztak az események, és nem tudsz most együtt üvölteni a farkasokkal - lapozz a 105-re!

A túlélés érdekében néha elképesztő tettekre kényszerülünk. Azt hiszed, hogy a hűséged kifejezésével, a Párthoz való lojalitásoddal több szabadságra tehetsz szert, és talán a nyomás is enyhülni fog. Amikor visszatérsz az ebédszünetből, határozott léptekkel kopogsz az Irattári Részleg vezetőjének ajtaján. Elmondod neki, amit felfedeztél: Tillotson furcsa viselkedését és a bűnét, ami az elvek ellen való. Miközben próbálod a legelkötelezettebb arcodat mutatni, észreveszed, hogy a csoportvezető arca megfeszül. Az árulás szava ott lebeg a levegőben, és tudod, hogy azonnali intézkedés szükséges; különben ő is veszélybe kerülhet. Szemei élesek, a hangja szigorú, csupán egy köszönöm hagyja el ajkait, mintha csak kötelességed volna mindez. Aztán utasít, hogy térj vissza a dolgaidhoz, miközben a levegőben ott vibrál a feszültség.

Hamarosan két jellegtelen, civil ruhás férfi érkezik a részlegre és egyenesen Tillotson boxához lépnek. A következő pillanatokban komoly felfordulás támad, mert az áruló ahelyett, hogy bűnbánóan követné a Gondolatrendőrség ügynökeit, megpróbál kitörni, az egyiket egyenesen felökleli.

- Nem cenzúrázhatnak minket! Az igazság előbb-utóbb napvilágra kerül! Éljen a Testvériség! Ne felejtsétek el Goldstein művét! A Nagy Testvér... - ekkor egy másik ügynök váratlanul, egy viperával lecsap rá.

Néhány tétován bámuló arc figyel a boxokból, de az ügynökök fenyegető pillantásai miatt mindenki próbálja magát láthatatlanná tenni. Újabb ügynökök érkeznek, és az eszméletlen Tillotsont elhurcolják. Furcsa érzések kerítenek hatalmukba – úgy tűnik, végül is igazad volt, Tillotson áruló. Egy áruló, aki talán éppen úgy gondolkodik, mint te. Akkor most te is...

- Winston, 0679-es irattári osztály, sürgősen keresse fel O'Brien elvtársat a második emeleten - harsan a telekép hangja.

Próbálod megőrizni a higgadtságodat, hogy ne áruljon el a belső feszültség, de a gyomrod egy pillanatra összeszorul. Az a gondolat, ami most átfutott az agyadon, igazi tabut sért. De nem állhat meg az idő, fel kell menned a 237-es szobába, ráadásul már másodjára ma. Készüléket állítasz be a lelkedben, hogy minél jobban felkészülj a lehetőségre – de hát hogy lehet bármit is előre látni? – hátha Tillotson valamit mondott rólad...

Ehhez képest kellemes meglepetés fogad, O'Brien a legnyájasabb arcát ölti fel. Gratulál pártszerű viselkedésedhez, de megint látsz valami furcsát az arcán. Undort? Érdeklődést? Nem tudod meghatározni.

- Nem egyszerű megfelelő szigorral bánni azokkal, akikkel szorosabb kapcsolatban állunk - osztja meg a véleményét.

Kihúz egy fényes, ezüstös cigarettatárcát – micsoda különleges relikvia, határozottan nem a mai világ terméke; ifjúkorodban utoljára ilyenben gyönyörködtél. Régimódi eleganciával kínál meg, mintha csak egy másik korszakba repítene. Elfogadod, hiszen egy ilyen ajánlatot nem illik visszautasítani. Aztán, egy szelíd mosollyal, utadra enged.

A folyosón a falra szerelt képernyők már a Két Perc Gyűlölet jellegzetes szignálját zúgják, ilyenkor mindenki kénytelen összegyűlni valamelyik közösségi térben, például a legközelebbi tárgyalóban. Te azonban a sok esemény következtében lemaradtál a munkáddal, és talán néhány jó pontot is begyűjtöttél, így úgy döntesz, hogy talán most kihagyhatod ezt az egészet.

Ha úgy érzed, hogy ezt nem szabad kihagynod, főleg azután, ami Tillotsonnal történt, ne habozz, és lapozz a 61. oldalra!

Ha az események annyira megérintettek, hogy nem tudsz most a farkasokkal együtt üvölteni, akkor lapozz a 105. oldalra!

A Két Perc Gyűlölet élménye elkerülhetetlen, mint a reggeli kávé. Nem csupán a kötelező jelleg az, ami odaszögez, hanem az a megmagyarázhatatlan kényszer, hogy részese legyél ennek a közösségi rituálénak. A tömegben, ahol az egyéniség szinte elvész, ott állsz ötven másikkal az emeleti eligazítóban, várva a telekép kezdését. Ez a két perc a gyűlöletről szól, az ellenségekről, akiket a Párt szelleme teremtett. Az eurázsiai hordák bestiális katonáiról zengenek, akik brutális tetteiket elkövetik, erőszakkal és pusztítással szembesítve a világot. Iskolák és nyugodt lakónegyedek a terrorbombázások áldozataivá válnak. Kihangsúlyozzák az árulók és szabotőrök bűneit is, akik miatt gyermekeink élete a nélkülözésre kényszerül. Legfőképpen pedig Goldsteinről, a Párt egykori tagjáról esik szó, akit a legnagyobb árulónak tartanak. Megtagadta a Nagy Testvér irányelveit, és most egy rejtett hadsereget irányít, amely a szuverenitásunkat fenyegeti. Goldstein arca, a kecskeszakáll és a jellegzetes orr dominálja a képernyőt. Hazugságait a Pártról és Nagy Testvéről sorolja, és egy ponton a kecskeszerű megjelenése tényleg megdöbbentővé válik, ahogy átváltozik egy eurázsiai katona groteszk alakjává. A szuronnyal hadonászó, mongolos vonásokkal rendelkező figura szinte kilép a képernyőről, és ahhoz képest, hogy már 94 éves, egészen fiatalosnak tűnik. Az élmény lenyűgöző és sokkoló egyszerre, és az adrenalin az utolsó pillanatig pörgeti a szívverést.

A terem levegője szinte vibrál az izgalomtól, és mindenki átjárja az eksztázis feszültsége. A Két Perc Gyűlölet varázsa elragad, és nem lehet elkerülni, hogy az ember belemerüljön. Most, ebben a pillanatban, te is azt érzed, hogy készen állsz fegyvert ragadni az árulók ellen, mintha saját kezeiddel akarnád elsöpörni őket. Mert tudod, hogy megérdemlik a büntetést.

A zűrzavaros pillanatokban, amikor a képernyőn megjelenik Nagy Testvér arca – egy munkatársnőd, akit leginkább különös barna kardigánjairól ismersz, és aki most hisztérikus zokogásba kezdve térdre rogyik NT előtt – mindenki ezzel van elfoglalva. Ekkor egy fiatal nő lép közelebb hozzád, és leül a melletted lévő székre. Már láttad őt néhány alkalommal, a pártoverallja ujjain olajfoltokkal, ami arra enged következtetni, hogy az Irodalmi Osztályon dolgozik, a regényíró gépek mellett. Egyszerű kinézete csak még inkább kiemeli derekán az Ifjúsági Nemiségellenes Szövetség bíbor övét, amely a párt fanatikusainak szimbóluma. Ők elutasítják az erotika minden formáját, mint a liberális burzsoázia elhajlását, és a nemi közösülést is csupán a Párt által jóváhagyott utódnemzések céljából, szigorúan korlátozott módon hajlandók végrehajtani. Mégis, a nő tekintete és a közeledése kíváncsivá tesz. Miért érdeklődik éppen irántad? Mi rejlik a szigorú ideológia mögött, ami esetleg egy titkos üzenetet hordozhat?

Ha megengeded, hogy a lány leüljön melléd, akkor lépj a 31. oldalra!

Ha inkább felugrasz, hogy a képernyő előtt összegyűlt tömeghez csatlakozva elkerüld őt, akkor lapozz a 173. oldalra!

Miután tanúja voltál Tillotson szomorú végének, a gyűlöletkeltés gondolata is távolinak tűnik. Csendben visszavonulsz a boxodba, ahol a gondolataidat próbálod összeszedni. Azonban hiányod hamarabb feltűnik a környezetednek, mint ahogy azt elképzelted. Eddig nem tudtad, hogy ha valakit elragadnak, a közvetlen környezetének automatikusan kiemelt figyelmet kell kapnia. Nemsokára két civil ruhás figura áll meg az asztalod mellett. Ők nem az elrablók, de a megjelenésük éppoly rémisztő.

Ha harmadszor vagy a Gondolatrendőrségen, lapozz a 328-ra, ha nem, olvass tovább!

Fél órával előállításod után két fekete ruhás kopó érkezik. Pontosan tudod, mi vár rád, a Gondolatrendőrségnek megvan a maga három lépéses protokollja.

Üdvözlés helyett inkább összevernek. Ez a procedúra minden GR-vendégnek kijár, nem személyes jellegű, és nem okoz maradandó sérüléseket. Gondoskodnak róla, hogy ne szakadjon szalag, ne törjön csont, és ne folyjon ki szem; csupán a lágyabb részekre összpontosítanak. Az egyikük a heréid felé céloz, míg a másik a vesédet támadja meg a tonfájával. Hamarosan a földre kerülsz, ahol 10-15 közepes erejű rúgás talál be acélorrú bakancsukkal.

Második körben kikérdeznek arról, miért is kerültél ide. Szerencséd, hogy ismered a protokollt, tudod, hogy tudnak addig verni, míg mindent bevallasz, még azt is, amiről nem is hallottál, így ezt már az elején megteszed. Miután a meséd nem túl ellentmondásos, egy idő után nyugvópontra jut az eszmecsere.

Búcsúzásként még egy utolsó összeverésre készülnek. Az ütlegelés mértéke attól függ, mennyire sikerült felidegesítened vallatóidat. Mivel nem voltál túl nagy kihívás számukra, így viszonylag enyhe gyomrosokkal megússza a dolgot, bár az ütésektől mégis hányinger fog el. A keserű epe feszíti a torkodat, mint egy emlékeztető, hogy a fájdalom nem múlik el nyomtalanul.

Este - zúzódásokkal és véraláfutásokkal gazdagabban - egy rendőrségi autóból hajítanak ki a városban. Örülsz, hogy nem a halottaskocsi jött érted, hazatérve kimerülten dőlsz az ágyba, de agyadban elraktározódik, hogy a GR vendége voltál.

Másnap a munka monotonitása szinte elviselhetetlenné válik; kollégáid rutinosan, mintha csak egy gépezet részei lennének, nem veszik észre a rajtad látható, jól-rosszul leplezett külsérelmi nyomokat. Az efféle dolgok néha megtörténnek... Az ebédszünetben azonban egyedül találod magad, mivel úgy tűnik, senki sem kíváncsi rád – elraktározod magadban a keserű érzést, miszerint most igazán nem a legjobb társaság vagy. Kivételt képez egy fiatal nő, aki magabiztos léptekkel közelít, és leül a melletted lévő székre. Már láttad őt néhányszor, a pártoverallján olajfoltokkal, így arra tippelsz, hogy az Irodalmi Osztályon tevékenykedik, ahol a regényíró gépekkel foglalkoznak. Dísztelen külsője csak még inkább kiemeli derekán az Ifjúsági Nemiségellenes Szövetség bíbor övét. Az ilyenek a Párt fanatikusai: elutasítják az erotikát, mint a liberális burzsoázia elhajlásának minden megnyilvánulását, és a szexuális aktust is csupán a Párt által jóváhagyott utódnemzések érdekében hajlandók végrehajtani. Ez nem az a pillanat, amikor erkölcsi prédikációt szeretnél hallani. Felhörpinted a ginedet, és az ebéd maradékát veszni hagyod a tálcádon, majd hirtelen felpattansz. A lány némileg csalódottan nézi távozásodat, de nem szól egy szót sem. A nap végére úgy érzed, elég volt a társasági élményekből. Az egyik prolinegyed felé veszed az irányt, ahol kellő mennyiségű prolitápot kínálnak, amit – ha nem túl feltűnően teszi valaki – a párttagok is elnéznek néha. Ma különösen szükséged van erre.

Ha egy kocsmában akarod keresni a vigaszt, lapozz a 128-ra!

Ha szándékaid ellenére nem tudod kiverni a fejedből a bíboröves lányt, és ezért olcsó szexre vadászva merülsz el az éjszakában, lapozz a 270-re!

Harmadszor is a Gondolatrendőrség cellájában találod magad. Még hozzád sem értek, de már mindened fáj. Minden nesztől megriadsz és a szomszédos cellákból hangzó ordításban saját jövendő sorsodat hallod vissza.

Most nem úszod meg olyan könnyen, mint eddig. Napokig, talán hetekig kínoznak - módszeresen, rendszeresen, néha talán csak kedvtelésből - teljesen elveszted az időérzékedet. Igazából nem is számít már, nem nagyon maradt benned semmi emberi. Ami megmaradt, azt a végén elgőzösítik. Annyiszor és annyira zsigerelnek ki, hogy szinte már megváltás a vég. De ha tested halála nem lenne elég, innentől nemszemély vagy Egyes Leszállópálya népe számára: sem a munkatársaid, sem a családod, sem semmilyen információforrás nem említi a neved, gondosan eltüntetnek minden feljegyzésből, névsorból. A Győzelem tömb lakói elfordítják a fejüket, amikor a gondnok levakarja a neved a postaládáról és az ajtóról. Személyes holmidat elégetik. Nem maradt utánad semmi és senki. Nagy Testvér elégedett és szeret téged.

Az utad itt, mintha elhalványulna, hirtelen befejeződik.