"Feltüzelő szellemi energiát éreztünk Makovecz Imre közelségében."
Ha szeretnéd megosztani a cikket e-mailben, kérlek, kattints ide, vagy másold ki ezt a linket és küldd el: https://demokrata.hu/magyarorszag/makovecz-imre-zsigmond-laszlo-organikus-epiteszet-1093139/
Makovecz Imre a XX. század második felének kiemelkedő szellemi vezéregyénisége, aki az élő magyar építészet és a szerves (organikus) gondolkodás megteremtőjeként és mestereként ismert. Építészeti munkássága világszerte elismert és nagyra becsült, hiszen nem csupán épületeket tervezett, hanem egy új esztétikai és filozófiai irányt is képviselt. Tevékenysége folytatja a magyar építészet nagy elődeinek, például Kós Károlynak a hagyományait, így hozzájárulva a hazai kultúra gazdagításához.
Építészeti munkássága mellett egy iskola megalapításával is hozzájárult a fiatal generációk neveléséhez, akiknek példát mutatott magyarságból, emberségből és tartásból. Ahogy ő mondta, mindezt "eleganciával" tette. A hetvenes években, amikor a falvak elnéptelenedése vette kezdetét a településhálózat átalakításának jegyében, több mint ezer település vesztette el jelentőségét, ő azonban a faluházak megépítésével utat mutatott, emlékezzünk csak Zalaszentlászlóra, Bakra vagy Jászkisérre. Az egész Kárpát-medencét bejárta, és munkáját Felvidéken, Délvidéken, valamint Erdélyben is végezte. Minden közösség számíthatott rá, ha segítségre volt szükségük. A megvalósult templomok, közösségi házak és családi otthonok mind hitből és eltökéltségből születtek, hiszen a tervezési folyamat során a válasz mindig az volt: "Hát, pénzünk az nincs." Ennek ellenére több mint száz épület valósult meg, mivel a hit és az akarat megteremtette a szükséges feltételeket. Éleslátóan figyelte a körülötte zajló eseményeket, és folyamatosan felhívta a figyelmet a csalásokra és manipulációkra. Közelében egy perzselő szellem uralkodott, mindig friss észjárással reagált a kihívásokra, és erős akarattal lépett fel a cselekvés érdekében.
Nekünk, munkatársaknak, tanítványoknak (visegrádi táborosoknak) rengeteg feladatot adott, ezek lehettek konkrét építészeti megbízások vagy biztatás a főépítészség gyakorlására, azaz szellemi és gyakorlati szolgálatra, hiszen a címek sosem érdekelték. Számtalan díj kitüntetettje, mert felismerték a benne élő géniuszt. A nagy állami megbízások elkerülték, de ki ne emlékezne a sevillai világkiállítás magyar pavilonjának sikerére? Szíve szerint igazán azokat az embereket és közösségeket szerette, akik bátran kezdtek bele lehetetlennek tűnő történetekbe a közösség és a magyarság megmaradásának érdekében. Ezek a példák erőt adtak mindenkinek, és biztatást a Kós Károly Egyesülésnek az élő építészet folytatására.
Az organikus építészet elkötelezett hívei közé tartozik a Kós Károly Egyesülés közel ötven tagja, a Vándoriskola több mint száz végzett építésze, valamint sok más, hasonlóan gondolkodó, független építész, akik országos szinten és azon túl is aktívan tevékenykednek. Ezen a fórumon szeretnénk hangsúlyozni, hogy folytatjuk a megkezdett munkát, és itt vagyunk, hogy képviseljük az élő magyar építészetet. Bár számos kihívással kell szembenéznünk, a mi erőnk nem a pénzben rejlik, hanem abban a belső fényben és gondolatban, ami a közösségünket összeköti. Nagy reményekkel tekintünk a Szent Mihály-templom (Feltámadás Temploma) megépítése elé, bízva abban, hogy a szent kivont kardjából áradó fény irányt mutat majd nekünk a sötétséggel teli világban.
Ezen a napon, kilencven évvel ezelőtt látta meg a napvilágot Makovecz Imre, akinek életművéről méltatásunkban olvashatnak. A Magyar Művészeti Akadémia elnöke, Turi Attila megemlékezését itt érhetik el, míg Salamin Ferenc gondolatai a következő linken találhatók. A vörösiszap-katasztrófa 15. évfordulója alkalmából készült páros interjúnkat Zsigmond Lászlóval és Turi Attilával itt olvashatják.
