Putyin és Trump szokatlan szövetsége csupán egy újabb lépés a globális játszmában, ahol a helyzet bármikor megváltozhat.

Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatója úgy véli, hogy ha sikerülne megállapodást kötni a háború befejezéséről, az jelentős javulást hozhatna Európa biztonsági helyzetében. Ukrajna számára is előnyösebb lenne, ha a konfliktust tárgyalások révén próbálná rendezni, mivel a katonai megoldás, még amerikai támogatással is, eddig nem bizonyult hatékonynak.

Kedden megírtuk, hogy a Rosszija 1 televíziónak nyilatkozó Vlagyimir Putyin orosz elnök együttműködési lehetőségeket ajánlott az Egyesült Államoknak, beleértve egy 15 milliárd dolláros közös alumíniumbányászati projektet és a ritkaföldfém-készletek kiaknázását.

Kosztur András véleménye szerint egy ilyen megállapodás - amennyiben egyáltalán létrejön a washingtoni és kijevi tárgyalások nyomán - mindkét fél számára jelentős kockázatokat hordoz magában. A kutató hangsúlyozta, hogy Oroszország már az utóbbi években is szembesült azzal a problémával, hogy nem csupán a nyugati piacokra volt szüksége, hanem a nyugati vállalatok befektetéseire és technológiai szakértelmére is, ami sokkal bonyolultabb helyzetet teremtett.

"Ennek a hiányosságnak a pótlása hosszadalmas, de elengedhetetlen feladat, amennyiben Moszkva gazdasági szempontból is függetlenségre vágyik. Ha egy kulcsfontosságú iparágba ismét amerikai tőkét és cégeket engednek be, azzal éppen a technológiai önállóságot és az import helyettesítését gátolják" - nyilatkozta Kosztur András az Indexnek.

Ugyanakkor megemlítette, hogy Kína példája jól szemlélteti: amikor az amerikai gazdasági érdekek jelentősek, Washington sokkal óvatosabb az új szankciók bevezetésében. Ennek következtében az amerikai befektetések Moszkva számára egyfajta biztosítékként funkcionálhatnak, ezzel pedig csökkenthetik az Egyesült Államok mozgásterét.

A kutató arra is figyelmeztetett, hogy nem kizárható:

Kosztur András véleménye szerint Oroszország olyan vonzó ajánlatokkal állhat elő az amerikaiak számára, amelyek akár Ukrajna helyzetét is gyengíthetik Washingtonban.

A XXI. Század Intézet vezető kutatója úgy véli, hogy Putyin ajánlata első pillantásra ellentmond az orosz külpolitikai irányvonalnak, amely az utóbbi években a Nyugat helyett inkább Dél és Kelet felé orientálódott. Ugyanakkor nem meglepő, hogy Oroszország, amikor adódik a lehetőség, igyekszik újraépíteni a nyugati kapcsolatok egyes elemeit, hogy mérsékelje a Kínával szembeni túlzott függőséget.

Moszkva valószínűleg lehetőséget lát a jelenlegi helyzetben arra, hogy szélesítse kapcsolati hálóját, és hasonlóan a globális Dél államaihoz, pragmatikus viszonyt tartson fenn minden lényeges szereplővel. Jelenleg nincs nyoma annak, hogy az amerikai-orosz közeledés az orosz-kínai kapcsolatok rovására menne, különösen azért, mert az amerikai-kínai feszültség eddig nem mutatkozott olyan élesnek, mint ahogyan sokan azt előre jelezték.

- fejtette ki a kutató.

A háború időszakában először történt meg, hogy Moszkva, Washington és Peking közösen szavazott az ENSZ Biztonsági Tanácsában, támogatva egy semleges hangvételű nyilatkozatot, amely a háború lezárására vonatkozott, különösen Ukrajnával összefüggésben. Az Index kérdésére, miszerint ez utalhat-e egy új típusú együttműködésre a három nagyhatalom között, Kosztur András így reagált:

Jelenleg nehéz egyértelmű következtetéseket levonni, de jelezheti, hogy a globális erőviszonyok és kapcsolatok átalakulóban vannak. Az amerikaiak úgy tűnik, hogy lépést tettek előre, és a régi rend helyett inkább az új körülményekhez igazodva igyekeznek kedvezőbb pozíciókat kialakítani, ezzel más országokat is nyomás alá helyezve. Ez persze csupán egy lehetséges értelmezés – amennyiben világossá válik, hogy mit tervez az Egyesült Államok Kínával, okosabb képet kapunk a helyzetről. Ugyanakkor nem lehetünk teljesen biztosak abban, hogy az amerikaiak valóban a konfliktust választják, és nem inkább a kompromisszumba fognak belemenni Pekinggel.

A XXI. Század Intézet vezető kutatója úgy véli, hogy az Egyesült Államok és Oroszország közötti kiegyezés jelentős eséllyel véget vetne a háborúnak. Azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az Európai Unió és az ukrán vezetés esetleg ellenállhatna ennek a folyamatnak. Amerikai támogatás nélkül viszont nehéz elképzelni, hogy hosszú távon képesek lennének kitartani. Kijev számára elképzelhető, hogy előnyösebb, ha hajlandó engedményekre, és a tárgyalások során próbál kedvezőbb pozíciókat elérni, hiszen a katonai megoldás, még az amerikai segítséggel sem, nem bizonyult sikeresnek.

Ha sikerülne megállapodni a háború lezárásáról, az jelentős mértékben javíthatná Európa biztonsági helyzetét. Ugyanakkor, ha Oroszország és az Egyesült Államok csak egymás között találnának közös nevezőre, miközben az ukrajnai feszültség továbbra is fennállna, az komoly kockázatokat hordozna a kontinens számára. Ez a helyzet növelhetné az európai országok belesodródásának valószínűségét. Jelenleg azonban a kilátások nem kedvezőek: csekély a valószínűsége annak, hogy az Egyesült Államok úgy lépjen vissza a konfliktusból, hogy azt ne fagyasztaná be – ha már a végső megoldásra nem is nyílna lehetőség.

- fejtette ki a kutató.

Tavaly ősszel a Valdajon elmondott beszédében Vlagyimir Putyin már tett egy fontos ajánlatot az Egyesült Államoknak. Kosztur András, aki akkor lapunknak nyilatkozott, rámutatott, hogy az orosz elnök többször is kifejezte szándékát az Egyesült Államok irányába. A kutató szerint ez arra utal, hogy Moszkva nemcsak az ukrán háborút lezáró megállapodásra koncentrál, hanem egy másik, Washington számára is érdekes ajánlattal állhat elő. Kosztur véleménye szerint ez az ajánlat összhangban áll a kazanyi BRICS-zárónyilatkozattal, és azt sugallja, hogy az Egyesült Államok új vezetése ahelyett, hogy a már elveszett hegemóniáját próbálná megvédeni a felemelkedő hatalmakkal szemben, inkább együttműködésre lépne velük. Így élvezhetné a globális rend átalakulásából fakadó lehetőségeket.

Kosztur András most azt mondta, hogy egy ilyen együttműködés a következő évek alakulásának kulcskérdése. Szerinte nem zárható ki, hogy az Egyesült Államok ugyanúgy globális hegemónként akar majd fellépni, csak az eszközeit változtatja meg: a nyílt nyomásgyakorlást és a kétoldalú megállapodásokat, valamint a bevett szövetségi rendszerek helyett a szituatív szövetségeket részesítve előnyben.

Ez egy kockázatos játék lenne, és ebben az esetben az amerikai-orosz közeledés célja Moszkva eltávolítása lehetne Pekingtől. Valószínűbb azonban, hogy az USA valóban megállapodásokra törekszik: felad olyan pozíciókat, amelyek nem kulcsfontosságúak számára, miközben megerősíti magát azokon a területeken - legyen szó földrajzi régiókról vagy gazdasági szektorokról -, amelyek közvetlenül érintik biztonságát és fejlődését. Ebben az esetben Washington célja a visszaerősödés lehet, vagyis az, hogy ismét megkérdőjelezhetetlen első világhatalommá váljon

- hívta fel a figyelmet a kutató.

Ugyanakkor szerinte az sem zárható ki, hogy az Egyesült Államok valóban csatlakozni kíván egy nagy globális együttműködéshez, és a tárgyalások már ennek feltételeiről zajlanak.

Kosztur András véleménye szerint az amerikai és kínai technológiai ipar, valamint az orosz nyersanyagkincsek összekapcsolása egy megkérdőjelezhetetlen dominanciát hozhatna létre. Ez a hegemónia azonban csak addig tartható fenn, amíg nem lépnek fel belső feszültségek, vagy nem emelkedik ki egy új, szellemi, gazdasági, politikai vagy katonai tényező, amely képes lenne kihívást intézni, vagy akár felborítani a meglévő hatalmi egyensúlyt.

Az Indexnek arról is beszélt a kutató, hogy

Minél később képesek alkalmazkodni, annál valószínűbb, hogy a kapcsolatok résztvevői csupán eszközként fognak működni - hasonlóan ahhoz, ahogyan Ukrajna is kiszolgáltatottá vált a világ nagyhatalmai között.

Kosztur András véleménye szerint, ha a három globális hatalom – az Egyesült Államok, Kína és Oroszország – valóban kompromisszumra jutna, akkor lehetőség nyílna egy tartósabb stabil világrend kialakítására. Ez a megegyezés hozzájárulna a közös kihívásokból eredő kockázatok csökkentéséhez, így mindhármójuk számára kedvezőbb helyzetet teremthetne.

Egy másik szempont, hogy egy ilyen együttműködés legfeljebb csak lassíthatná a társadalmi, gazdasági és világnézeti átalakulásokat, de nem állíthatná meg őket. Feltéve, hogy az Egyesült Államok egyáltalán érdekelt a folyamatok lassításában, és nem inkább a változások élére kíván lépni, például a mesterséges intelligencia fejlődésével és az állami beavatkozás csökkentésével, a monopolisztikus cégek előnyére. Emellett a tartós globális együttműködés érdekében más nagyhatalmak, mint Indiát, Brazíliát vagy Indonéziát is be kellene vonni a folyamatba.

- fejtette ki a kutató, hangsúlyozva, hogy bármi is történjék, egy ilyen szövetség nem hozna el az örök békét, és főként nem jelentené a történelem végső lezárását. "Valószínűleg legkésőbb a század közepére összeomlana," tette hozzá, de addig is hozzájárulhatna a komolyabb katonai összecsapások és jelentős társadalmi felfordulások megelőzéséhez.

Korábban Vlagyimir Putyin - szintén a Rosszija 1 televíziónak - kifejtette, hogy szerinte Donald Trump hamarosan rendet tesz a nemzetközi politikában, és az európai vezetők hozzá fognak igazodni ("mindannyian a gazda lábához fognak állni, a farkincájukat csóválva"), annak ellenére, hogy korábban Joe Bident támogatták.

Ha végül Putyin álláspontja beigazolódik - amire van esély -, akkor valószínű, hogy az orosz-európai kapcsolatok javulása is bekövetkezhet. Azonban ez inkább az orosz-amerikai diplomáciai játszmák egyik következményeként valósulna meg, nem pedig Európa aktív közreműködése révén.

- mondta Kosztur András.

A kutató szerint, amennyiben Európa kitart jelenlegi, Washingtonnak ellentartó pozíciója mellett, paradox módon ez akár hozzájárulhat bizonyos kétoldalú kapcsolatok javulásához is. Ha ugyanis az európai országok minden meghatározó hatalommal feszült viszonyt kívánnak fenntartani, idővel teljesen elszigetelődhetnek.

"Egy egységes európai vezetés talán még vállalná is ezt a forgatókönyvet, egyes tagállamok azonban valószínűleg ellenállnának, és ott keresnének kapcsolatokat, ahol érdekeiket érvényesíthetik. Ez pedig akár Oroszország vagy Kína is lehet - különösen, ha az Egyesült Államok valóban elfordul a kontinenstől" - vélekedett Kosztur András.

Donald Trump januári beiktatás után a XXI. Század Intézet vezető kutatójával azt fejtegettük, hogy az új amerikai elnök milyen változást hoz a világpolitikában, illetve mi az a három fontos tényező, amelyektől a világ jövője függ.