"Korát tekintve már nem fiatal, de ha úgy tartja kedve, hadd szárnyaljon a szellem!"

Az örményverés másnapján hirtelen átkerültünk a magyar futball hatodik vonalába. Riportot készítettünk Apácatornán, ahol feltártuk, miért és hogyan veri magát az anyaföldhöz Józsi bácsi, a vendégek 72 éves csodakapusa. Míg más nyugdíjasoknak még az ágyból való felkelés is igazi kihívást jelent, ő hétről hétre hősiesen küzd a kapuban.

Józsi bácsi a múlt heti bajnokin alaposan megjárta: a földbe rúgott, és a bokája nem igazán örült neki. De hát mit is várhatunk tőle, hiszen kemény fából faragták! Az a kis duzzanat semmi a nyári edzőmeccsen szerzett bordarepedéséhez képest, ami miatt az első hat bajnokit ki kellett hagynia. Hiába, no, a 72 megélt nyár dacára sem hagyhatja cserben a falu csapatát, a Szentgál FC-t! Így aztán, egy kis asszonyi segítséggel, és két nap hideg vizes borogatás után összedrótozta magát a következő Apácatorna elleni mérkőzésre. Ezúttal is csak egy félidőt vállalt, de mozgásán nem látszott a sérülés nyoma. Ugyanolyan elszántsággal vetődött jobbra és balra, mint ifjúsága legszebb időszakaiban. Pont úgy, ahogy Dorogon tanulta a Fekete Párductól, Grosics Gyulától, az edzések során.

Viszont ugráljunk vissza néhány órát az idő görgetegén!

A múlt szombati örményverés (2-0) után gyors váltással a világbajnoki selejtezőről alászálltunk a magyar futball hatodik vonalába. Vasárnap 13 órakor már Szentgál - kiről másról - Kossuth Lajosról elnevezett főutcáján fékezünk, itt beszéltünk meg találkozót Hegyi Mátéval, a helyi futballcsapat Minarik Edéjével. A futballklubot alig másfél éve újjáélesztő elnök, edző, mindenes a Veszprém Vármegyei III. osztályban érdekelt Szentgál FC talpig zöld-fekete melegítőjében vár. Jattolás, bemutatkozás után gyorsan kocsiba vágja magát, mi meg a fotós kollégámmal az eléggé leharcolt gidres-gödrös aszfaltozott szervizúton követjük. Három kilométerrel odébb, a közeli Szentgál Mésztelepen villan Máté autójának féklámpája. Félrehúzódunk, leparkolunk, elindulunk egy domboldalban álló takaros kis ház felé.

A rövid kaptatón Máté izgalmasan mesél: "A novemberi hideg, az eső és a fagy idején már kímélem az öreget, de amikor szépen süt a nap, igyekszem őt is játékba vonni. Józsi bá' persze csak egy félidőt vállal, de a helyezkedése páratlan, és a labdát sokkal biztosabban kezeli, mint a fiatalabb kapusunk, aki tőle 41 évvel fiatalabb. A kifutásai pedig egyszerűen lenyűgözőek; akárhányszor a támadó lába a túloldalon van, ő mégis bátran rávetődik a labdára. És ha úgy alakul, még a váratlan helyzetekből is kihozza a maximumot. A múlt héten majdnem a hajamat téptem, amikor egy hazaadásnál elkezdett cselezgetni egy ellenfél csatárával szemben!"

A kertkapu résnyire nyitva, a tornác kényelmes lócáján egy talpig feketébe öltözött néni pihen, miközben az őszi nap meleg sugarai simogatják az arcát.

- Üdvözlöm, Jutka néni! Hol van Józsi bá?

- Hé, Józsi! Itt vannak nálad!

A ház ajtaján egy körülbelül 175 centiméter magas férfi lép ki, akinek az arca az élet viszontagságainak tanúbizonyságát adja – mély barázdák szabdalják, mégis szikrázó szemekkel tekint a világra. Máté bemutatja neki Józsi bát, azaz Egri Józsefet, a Szentgál FC 72 éves legendás kapusát, majd határozottan közli az utasítást:

"Indulok is. De kérlek, legkésőbb két órára legyetek ott Apácatornán, mert háromkor kezdődik a meccs, és Józsinak nagyon szüksége van rátok. Az Öreg is szeretne már egy kicsit melegíteni. A Mama is veletek tart, rendben? Hiszen ő mindig ott van minden mérkőzésen, de ne féljetek, haza már őket is visszük." – Máté ezzel otthagy minket, hogy aztán újra útnak induljon, felvegye a csapata másik négy játékosát, és elhozza őket a meccsre.

Józsi bá' beinvitál, hellyel kínál. Nem nagyon kell faggatni.