Hatalmas csalódás és megalázó élmény! Felszínes dicsekvés, erkölcsi prédikációk, aztán csak a kiüresedett csend marad.
Kép: AFP / Brendan Smialowski - Donald Trump és Ursula von der Leyen kezet fognak, miután elértek egy megállapodást a két gazdaság közötti kereskedelemről 2025. július 27-én, Turnberryben.
A múlt héten az Európai Unió jövője szempontjából mérföldkőnek számító két csúcstalálkozóra került sor, ahol a világ két vezető hatalma, az Egyesült Államok és Kína képviselői ültek tárgyalóasztalhoz.
E két esemény egyértelműen rávilágított arra, hogy az Európai Unió geopolitikai befolyása folyamatosan csökken a nemzetközi színtéren.
Az Európai Unió múlt csütörtökön emlékezett meg Kínával kialakított diplomáciai kapcsolatai ötvenedik évfordulójáról, míg vasárnap bejelentette az Egyesült Államokkal tervezett kereskedelmi megállapodás kereteit. Ezek a csúcstalálkozók nem csupán a világ két legnagyobb hatalmával való kapcsolatokat tükrözik, hanem jól mutatják, hogy az EU mennyire képes - vagy éppen ellenkezőleg, mennyire képtelen - érvényesíteni érdekeit a posztliberális világ zűrzavaros környezetében.
Eszterhai Viktor, az NKE John Lukacs Intézet tudományos munkatársa, hangsúlyozta az Economxnak, hogy bár időben később következett be, az amerikai kereskedelmi megállapodás mégis jelentősebb figyelmet kapott.
Amikor április 2-án az Egyesült Államok bejelentette az egyoldalú vámtarifákat - nem mellesleg a "felszabadulás napján" - Brüsszelben egyértelművé vált, hogy a transzatlanti kapcsolatok sorsa megváltozott, és új irányvonal felé halad.
Az Európai Unió irányító testülete kezdetben magabiztos fellépéssel tűnt fel. Nyíltan felvetette a szabadkereskedelmi megállapodás lehetőségét a vámháború elkerülésére, miközben erkölcsi fölényével próbálta befolyásolni a helyzetet:
Amennyiben az Egyesült Államok visszalép a globális kötelezettségvállalásaitól, úgy az Európai Unió előtérbe kerülhet, mint a szabályalapú világrend megóvásának élharcosa. Ez a helyzet új lehetőségeket teremthet az EU számára, hogy megerősítse szerepét a nemzetközi színtéren, és hangsúlyosabbá váljon a globális együttműködés és a demokratikus értékek védelmében.
Washington azonban nem mutatott érdemi reakciót: Mike Pompeo nem találkozott Kaja Kallas-szal, míg Brüsszel némán hozzájárult a kezdeti 10 százalékos vámtarifa fenntartásához.
A végén az Egyesült Államok bejelentette a 15%-os vámtételt, amelyet az Európai Unió, miután újabb tiltakozást fogalmazott meg, természetesen elfogadott. Közben a szektorális különvámokkal kapcsolatos tárgyalások még továbbra is folyamatban vannak.
- közölte leplezetlen csalódottsággal a szakértő. Hozzátette, hogy
Bár az Európai Unió árukivitel szempontjából valóban jelentősebb mennyiségű terméket exportál az amerikai piacra, a szolgáltatások kereskedelme - különösen a pénzügyi szektorban - hozzájárul ahhoz, hogy a mérleg kiegyensúlyozottabb képet mutasson. Az amerikai digitális óriáscégek és pénzügyi szolgáltatók adóztatása erős tárgyalási pozíciót biztosíthatott volna, különösen figyelembe véve, hogy az Egyesült Államok önmaga sem tudott dominálni Kína felett a kereskedelmi konfliktus során.
- Nyilatkozta Eszterhai Viktor, aki úgy véli, hogy az EU és Kína közötti csúcstalálkozó szintén legalább annyira kiábrándító volt.
"Az amerikai külpolitikai irányváltás olyan lehetőséget kínált, amely révén az EU stratégiai előnyre tehetett volna szert Kínával folytatott kapcsolatai által. E helyett azonban megint a moralizálás került a középpontba: emberi jogi kritikák, geopolitikai kételyek és egyoldalú elvárások sorozata uralta a diskurzust."
- tette hozzá az NKE John Lukacs Intézet munkatársa.
Ezek után már nem is olyan meglepő, hogy Peking csalódottan válaszolt: az eredetileg tervezett két napos találkozót mindössze egy napra zsugorította.
Kína egyre inkább úgy véli, hogy az EU elveszíti jelentőségét mint fontos geopolitikai szövetséges, mivel nem észleli benne az önálló döntéshozatali képességet.
Bár Peking számára nem kívánatos a kapcsolatok további romlása – hiszen az EU továbbra is kulcsszereplő a gazdasági modernizációs törekvéseik szempontjából –, a lehetőségek mostanra soha nem látott mértékben beszűkültek.
A szakértő véleménye szerint, amennyiben az Európai Unió valódi, kézzelfogható eredményeket szeretne elérni Kínával vagy más globális szereplőkkel szemben, fontos, hogy tranzakciós logikára épülő stratégiát alkalmazzon.
- fogalmazott Eszterhai Viktor, aki úgy látja, hogy ez világít rá az EU jelenlegi Kína-politikájának legnagyobb ellentmondására:
Miközben nem tud konkrét eredményeket felmutatni, folyamatosan fokozza a feszültséget.
A csúcstalálkozó maga is egyfajta tükörképe ennek a helyzetnek: feszültséget generál, önelégült módon hangoztatott értéknyilatkozatokkal operál, miközben figyelmen kívül hagyja a lehetséges következményeket. Mindez egy olyan külpolitikai kontextusban zajlik, amely ugyan a stratégiai autonómiát hirdeti, de valójában hiányzik belőle a szükséges alapfeltételek megléte.
A szakértő a közelmúlt figyelemre méltó diplomáciai kudarcait elemezte és összegezte.
