Romantika a köbön: Zöldebb-e a szomszéd fűje? Képzelj el egy olyan világot, ahol a szerelem színei még élénkebbek, mint a legzöldebb rétek, és ahol a szomszédok között nem csupán kerítések, hanem érzelmek is húzódnak. A szomszéd fűje talán mindig zöldebbn

Az adatlappal ellentétben ez a film kanadai gyökerekkel bír, de a cselekmény szempontjából ez igazából nem számít. Amikor először elkezdtem nézni, azt hittem, hogy egy angol produkcióval van dolgom, csakhogy a háttér nem illett a képbe, így egy gyors kutatás után kiderült az igazság. Ez a dráma rendkívül élethű poénokkal és kiszólásokkal tárgyal egy komoly, ámde gyakori élethelyzetet. A kanadai filmkészítőknek valahogy különös tehetségük van ahhoz, hogy ilyen hitelesen mutassák be a mindennapi élet apróbb furcsaságait.

Képzelj el egy ötvenes évei végén járó nőt, aki inkább a hatvanhoz közelít, és egy férfit, akinek semmi ambíciója, hogy bármilyen érdemi dolgot tegyen. Van egy lányuk, akit csak "tökfejnek" hívunk, és a barátja, aki nem éppen a szellemességéről híres. A feleség, miután elveszíti a kutatói állását, amihez évtizedek óta ragaszkodott, kétségbeesetten keres valami értelmes elfoglaltságot, hiszen a nyugdíjig már nem igazán van esélye újra elhelyezkedni. A férje, hogy ne legyen otthon unalmas, beíratja őt egy főzőtanfolyamra, hogy legalább a konyhában valami hasznosat csináljon. Csakhogy az asszony, aki a főzéshez olyan tehetségtelen, mint egy konyhai gép, inkább a drámaszakkörre menekül, ahol találkozik valakinek a férjével – és ez nem éppen a legjobb irányba tereli az életét. Közben a lány és a barátja között is feszültség van, ami nem segít a helyzeten. Az egész történet egy "Rómeó és Júlia" előadás próbái és bemutatója köré épül, ahol Shakespeare klasszikusának elemei és a modern cselekmény izgalmas párhuzamokat vonnak. A színpadon nemcsak a szerelem, hanem a családi konfliktusok és a felnőtté válás bonyolult hálója is kibontakozik, miközben a karakterek próbálnak helyet találni maguknak a világban, amelyben élnek.

A film humora kissé alternatív és gyakran abszurd, ami igazán jól működik, ha sikerül ráhangolódni. A cselekmény pedig komolyabb témákat boncolgat, például azt, hogy mennyire elfogadható lecserélni a régi, megszokott kapcsolatokat valami újra és izgalmasabbra. Emellett a másik fél tökéletlenségeinek elfogadása is középpontba kerül. A célközönség főként a középkorúak és az annál idősebbek, de a fiatalabb generációk is bátran belevághatnak, hiszen ez a független, alacsony költségvetésű film meglepően jól meg van komponálva. Joan Carr-Wiggin rendező és forgatókönyvíró bátor és szókimondó módon foglalkozik valós kérdésekkel, ami mindig üdítő élmény. Azonban a film magyar címe, a "Romantika a köbön", rendkívül közhelyes és semmitmondó, ne hagyjátok, hogy ez a gagyi elnevezés elriasszon benneteket, mert a film sokkal többet nyújt. Én 8/10-re értékelném.