Felfedeztek egyedülálló spirális formációkat a Naprendszer határvidékén | 24.hu

Egy újonnan megjelent, független szakértők által még nem validált kutatás szerint a Naprendszer peremén létező Oort-felhő, amely jégből álló objektumok sokaságából áll, egy pár spirálkarjával rendelkezhet - számol be róla a Live Science. Ez a titokzatos és nehezen kutatható terület így egy miniatűr spirálgalaxishoz hasonlítható, felvetve izgalmas kérdéseket a világegyetem szerkezetéről és működéséről.

Az Oort-felhő formája évtizedek óta izgalmas kérdésként merül fel a csillagászok körében. Ez a titokzatos régió a Naprendszer gázóriásainak 4,6 milliárd évvel ezelőtti létrejöveteléből származó maradékokból jött létre. Az érintett bolygók, miközben pályájukon keringenek, a felesleges anyagokat a Pluto pályáján túlra lökdösték. E helyi maradványok közül néhány olyan jelentős méretű, hogy már törpebolygónak is minősíthetők.

Az Oort-felhő belső peremének távolsága körülbelül 2000-5000 csillagászati egység, míg a külső határa 10 000-100 000 csillagászati egységre terjed ki a Naptól. Összehasonlításként: egy csillagászati egység a Föld és a Nap közötti távolságot jelenti. Ennek alapján a NASA Voyager-1 űrszondája, ha a jelenlegi sebességén halad, csak körülbelül 300 év múlva érheti el ezt a titokzatos területet.

A felhő objektumai viszonylag aprók, szinte észrevétlenek és mozgásuk is lassú, emellett rendkívül távol helyezkednek el tőlünk, ezért még a legkorszerűbb távcsövek sem tudják őket közvetlenül megfigyelni. Az adott területről rendelkezésre álló információk legnagyobb része hosszú periódusú üstökösökből származik, melyeket a gravitációs zavarok a felhőből a Nap körüli pályákra sodornak.

David Nesvorny, a Southwest Research Institute munkatársa és kollégái a közelmúltban az üstökösök pályájára, illetve a Naprendszeren belülről és kívülről érkező gravitációs erőkre vonatkozó adatokat használták fel a modellezéshez. Az Oort-felhő alakjának megértésében az egyik kulcs a galaktikus árapály, azaz a csillagok, fekete lyukak és galaxisunk középpontja által kifejtett, a régió formáját alapvetően befolyásoló erők.

A csapat a NASA Pleiades szuperszámítógépén futtatta a modellt.

Az eredmények alapján az Oort-felhő legsűrűbb, a Naptól 1000-10 000 csillagászati egységre lévő részének szerkezete olyan, mint a Tejútrendszer spirális korongja.

A régió belső karjai 15 000 csillagászati egységre nyúlnak el egymástól.

Kiemelendő, hogy a struktúra létezésének megerősítéséhez elengedhetetlenek a megfigyelések, azonban jelenleg nem áll rendelkezésünkre a szükséges lehetőség ehhez.