Szacsvay Lászlónak el kellett vinnie a feleségét a hospice-házból, mivel a nővér megjegyezte, hogy a nő jelenléte zavaróan hat a haldoklókra.

A Nemzet Színésze, Szacsvay László, ez a kivételes tehetség, továbbra is mély hálával tekint az élet által elébe tárt lehetőségekre és örömteli pillanatokra. Nem csupán a színpadon, hanem a filmvásznon is folytatja pályafutását, legutóbbi szerepe a "Valami madarak" című filmben hatalmas sikert hozott számára. Élete során feleségét éveken át támogatta súlyos betegsége alatt, ami nemcsak őt, hanem életét is mélyen megérintette. Ezen élmény kapcsán egy rendkívül megható és felkavaró történetet is megosztott, amely a szeretet és az áldozatvállalás erejéről tanúskodik.

Szacsvay László, a hetvenen túl is, folyamatosan próbálja az élet napos oldalát szemlélni. Minden adódó alkalomnak örül, és a sajátos, fanyar humorával könnyedén veszi az elébe kerülő kihívásokat – olvasható a Blikkben.

Örömmel tölti el, hogy élete ezen szakaszában is lehetősége van színészként tevékenykedni. Legutóbb Hevér Dániel "Valami madarak" című drámájában brillírozott, ahol egy Béla nevű, magányos öregurat formált meg. A karakter története szívszorító: felesége elhagyta, fia külföldön keresi a boldogulását, ő pedig az ápolásra szoruló idősek otthonában találja magát, ahová azonban minden erejével ellenáll. A film premierje a 44. Magyar Filmszemlén telt ház előtt zajlott, és Szacsvay teljesítménye óriási elismerést kapott a nézők és a szakma részéről egyaránt.

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy ilyen érett korban felkérnek egy film főszerepére, és érdekes módon pont egyidős vagyok a karakterrel. Persze, még nem érzem magam annyinak, amennyi a korom, és bízom benne, hogy messze van az az idő, amikor olyan állapotba kerülök, mint Béla, aki ragaszkodik az egyedüllétéhez, hiszen ezt tanulta meg az évek során. Sajnos, van, akinek az idő múlásával a magány marad a legfőbb társasága.

- osztotta meg gondolatait a színész a Blikk munkatársával.

A filmmel kapcsolatban szóba került, hogy egyedül maradt, miután hosszú éveken át ápolta feleségét. Elmondta, hogy nehéz volt számára a filmforgatás, hisz Csicsay Claudia betegségének ideje alatt ők is sokat tapasztaltak, nem a jó értelemben. Megemlítette, hogy nem minden idősek otthona és hospice-ház felel meg a kívánalmaknak Magyarországon, és ezt feleségével megélt szörnyű élményekből tudja.

Elmesélt egy történetet, ami Claudia életének utolsó időszakában történt:

Bekerült egy budapesti hospice-házba, nem mondom meg, melyikbe, és egyik alkalommal azzal fordult hozzám egy Katika nevű kedves nővér, hogy szeretné, ha elvinném a feleségem. "Mi a probléma vele?" - kérdeztem, mire azt válaszolta, hogy éjszakánként olyan hangos, hogy zavarja a haldoklókat. Szóhoz se tudtam jutni, összecsomagoltam és hazavittem...

Feleségét később otthon ápolta tovább haláláig, amely bár megroppantotta, de idővel fel tudott állni a mélységből.

Kiemelte, hogy az életet nem érdemes túlságosan komolyan venni, mert abba végül belefáradnánk, és megosztotta saját életfilozófiáját is az olvasókkal: „Az én nézőpontom szerint az élet egy hatalmas szerencsejáték, ezért fontos, hogy minden egyes pillanatát maximálisan kihasználjuk, amíg csak lehet.”