Szíriában az iszlamista lázadók diadalt arattak, Aszad pedig elhagyta az országot.

Szíriában vasárnap hajnalban végleg megbukott az Aszad család 50 éve tartó diktatúrája, amelyet egy alig két hete kezdődött iszlamista lázadás döntött meg. Bassár el-Aszad szíriai elnök ismeretlen helyre távozott Damaszkuszból; ezt a hírt már a szíriai hadsereg tisztjeire hivatkozva megerősítette az Emberi Jogok Szíriai Megfigyelőközpontja (OSDH), az al-Dzsazíra TV, valamint Aszad legfőbb szövetségese, az iráni rezsim is. Így gyakorlatilag biztosra vehető, hogy Aszad elhagyta az országot, és állítólag a damaszkuszi repülőtérről repült el még azelőtt, hogy a hadsereg biztonsági erői véglegesen visszavonultak volna.

A szíriai lázadók vasárnap kora reggel egy televíziós nyilatkozat keretében bejelentették, hogy sikerült felszabadítaniuk Damaszkuszt, ezzel megdöntve Bassár el-Aszad elnök 24 éve tartó uralmát. A lázadók állításaik szerint minden politikai foglyot szabadon engedtek, ezzel új fejezetet nyitva az ország történetében.

Aszad, a despota végül elmenekült. Ez az a sokáig várt pillanat, amelyre a menekültek és a foglyok évtizedeken át áhítoztak; a hazatérés és a szabadság pillanata, amely a hosszú elnyomás és szenvedés árnyékában bontakozik ki.

- áll a felkelők nyilatkozatában. A polgárháborús menekültek milliói számára üzentek, hogy a szabad Szíria lehetőségei várják őket.

A lázadók sikeresen kiszabadították a foglyokat a hírhedt damaszkuszi Szednaja börtönből, amely a brutalitás szimbólumává vált az Aszad-rezsim alatt. Damaszkusz szívében emberek gyűltek össze, hogy tankok tetejére mászva ünnepeljék a szabadságot, míg más helyszíneken szobordöntő jelenetek zajlottak: az ország számos pontján ledöntötték Bassár el-Aszad apjának szobrát, jelezvén a rendszer elleni határozott fellépést.

Az Aszad dinasztia 1971 óta uralja Szíriát, amikor Hafez el-Aszad katonai puccs keretében megszerezte a hatalmat. Fia, Bassár 2000-ben lépett a politikai színpadra, miután apja elhunyt. 2011-ben azonban lázadás robbant ki, amely polgárháborúba torkollott. Aszad, orosz támogatással, több százezer ember életébe került áldozatok árán megőrizte hatalmát, de az ország jelentős része kikerült a közvetlen irányítása alól: északnyugaton törökbarát iszlamista csoportok, míg északkeleten a kurdok gyakorolják a hatalmat.

A külvilág számára teljesen váratlan volt, hogy november 27-én a Hayat Tahrir al-Sham (HTS) iszlamista szervezet török támogatással harcoló fegyveresei általános támadást indítottak az északi Idlib tartományból. Pillanatok alatt, csekély harcok után elfoglalták a háború előtt kétmilliós Aleppót, majd magukat is meglepő sebességgel folytatták a hódításokat dél felé.

Több város önként, harc nélkül adta meg magát, miközben Aszad hadserege, a Hezbollah ellen irányuló izraeli támadások következtében meggyengülve, alig tudott komoly ellenállást tanúsítani. A lázadók pénteken és szombaton újabb területeket hódítottak meg az ország különböző régióiban, így a jordán határ közelében fekvő Daraa tartományban is több várost elfoglaltak, ahol szintén kitört a forradalom. Szombaton ráadásul Homsz, Szíria harmadik legnagyobb városa is a kezeik közé került, miután a kormányerők elhagyták a települést.

A fegyveres lázadó csoportok három különböző irányból zárták körbe a fővárost, miközben a szíriai hadsereg tisztjei vagy visszavonultak, vagy menekülni kényszerültek. Damaszkuszban készült felvételek tanúsága szerint számos katona sietve civil ruhát öltött magára, hogy észrevétlenül eltűnhessen a tömegben. Ezen kívül több rendőr is elhagyta posztját, míg a honvédelmi minisztérium épületébe fosztogatók hatoltak be.