Valóban életre kelt a Skynet: egy rejtélyes esemény zajlott le, de nincs okunk a félelemre.
Több mint öt évtizednyi hallgatás után váratlanul életjelet adott egy brit katonai műhold, a Skynet-1A. A hirtelen felébredésének okai egyelőre rejtélyesek maradnak.
A hatvanas évek végén indított brit Skynet-1A műholdról a közelmúltban észlelték, hogy változtatott a pályáján. A megfigyelők nem egy apró sodródásról, hanem tényleges pályamódosításról számoltak be, ami rögtön kérdések egész sorát vetette fel - írja az Origo.
Zavarba ejtő és rejtélyes, hogy nem tudni, ki vagy mi hajtotta végre ezt a manővert. Egy 56 éves űreszköz esetében nagyon meglepő lenne, ha magától éledt volna újra fel, ezért sokan feltételezik, hogy külső beavatkozás, esetleg egy korszerű "űrvontató" vagy tesztművelet állhat a műhold pályamódosításának háttérben - de a hivatalos szervek hallgatnak.
A Skynet program az Egyesült Királyság katonai műholdas kommunikációjának alapját képezi. Az első, Skynet-1A néven ismert műhold volt az, amely elindította ezt a forradalmi sorozatot. Célja az volt, hogy geostacionárius pályára állva folyamatos és megbízható lefedettséget nyújtson a brit hadsereg számára. Noha a kezdeti modellek viszonylag rövid ideig működtek, hatásuk és örökségük a mai napig érezhető a brit védelmi kommunikációs rendszerekben, amelyek folyamatosan fejlődnek és alkalmazkodnak a modern kihívásokhoz.
A geostacionárius pálya sajátos környezet: az ott dolgozó műholdak a bolygó forgásával szinkronban "állnak" egy hely felett. Ám amikor egy űreszközt kivonnak a szolgálatból, rendszerint magasabb, úgynevezett "temetői" pályára emelik. Ha ez a lépés kimarad vagy megváltozik, a régi műholdak lassan sodródnak.
De egy öregedő Skynet egyszercsak érzékelhetően pályát módosít? Ez furcsa: hogyan mozdulhat meg egy 56 éves műhold?
Műszakilag két fő forgatókönyv létezik. A Skynet-1A-ban maradhatott minimális hajtóanyag, miközben a napelemek még elegendő energiát szolgáltathatnak a fedélzeti rendszerek rövid idejű felélesztéséhez. Ilyenkor földi irányításról, jól időzített parancsokkal végrehajtható egy kisebb pályakorrekció. De ez feltételezi, hogy a kommunikációs csatornák - legalább részben - ma is működőképesek.
A második, egyre valószínűbbnek tekintett lehetőség egy külső segítség: egy űrvontató vagy szervizjármű közelítette meg és tolta arrébb a műholdat. Az utóbbi években megjelentek olyan szolgáltatók, amelyek geostacionárius pályán "ráparkolnak" öreg szatellitekre, hogy meghosszabbítsák az életciklusukat vagy biztonságosabb helyre tolják őket. Ez a technológia legális és hasznos is lehet - ám amikor a végrehajtó fél ismeretlen, az átláthatóság hiánya aggodalomra ad okot.
