Trump valójában nem vágyik vámháborúra, Putyin pedig nem igazán törekszik a békére; a mögöttes motivációk és érdekek sokkal bonyolultabbak. Az igazi célok és stratégiák a háttérben zajlanak, és a politikai játszmák sokszor felülírják a látszólagos szándék
A kómából való felébredés sosem a legkellemesebb élmény, de az, aki ezen a héten tért vissza közénk, valószínűleg valóban meglepődött, amikor a híreket hallotta. "Jó bolygóra érkeztem?" – kérdezheti magától. Donald Trump 75 országra 90 napra elengedi a 10 százalék fölötti vámot – na de hát mi van? Az elnök még mindig Trump? Manhattanben él? Ráadásul az sem elhanyagolható, hogy éppen melyik napon ébredt fel, hiszen a hét elején még 104 százalékos vámot vetettek ki a kínai termékekre, most pedig már 125 százaléknál járunk, és még csak szombat reggel van. Itt aztán van mit feldolgozni!
Aki előre megérezte ezeket a piaci fordulatokat, az egy klasszikus tőzsdeindexet követő befektetési alappal akár 10 százalékos nyereséget is bezsebelhetett egy hét leforgása alatt. De valahogy azt érzem, hogy az ilyen ügyes befektetők nem feltétlenül az indexkövető alapok világában mozognak. Ha már a különleges figurákról van szó, Zsiday Viktor, a holdfény alatt gondolkodó elemző, már kedden kifejtette, hogy ennek az egész cirkusznak semmi értelme. Trump nem igazán vámtarifákkal akar foglalkozni; csupán nem sikerült megértetnie, hogy a hatvanas évek aranykora nem azért maradt el, mert senkinek sem jutott eszébe visszahozni azt.
Jelenleg még túlságosan lenyűgöző számára, hogy egyre nagyobb háromjegyű számokat mondjon.
ami óvodák udvarán sűrűn megforduló szülőként számomra egyáltalán nem ismeretlen jelenség.
Az amerikaiak, beleértve a mostani vezetőiket, valahogy úgy vannak az orosz-ukrán háborúval, mint mi az ő vám-szerencsekerekükkel: elég idegesítő, de alapvetően ők fogják megszívni, úgyhogy ettől még lehet aludni. Legalábbis ez látszik a lassuló intenzitású üzengetésen, megpróbálták tényleg két hét alatt lerendezni, de ezekkel nem lehet, inkább vágjunk oda Micimackónak, az Kentuckyban is benne lesz a tévében. Amivel az a baj, hogy nyomás nélkül akkor sem lesz ebből fegyverszünet sem, pláne nem béke, ha egyébként tényleg mindenki azt szeretne. A még nagyobb baj meg az, hogy igazából csak az egyik fél szeretne, márpedig a béke kifejezetten konszenzuális műfaj.
Itthon a 21 Kutatóközpont tevékenysége a Tisza mérése körül forog, amit talán egyesek elintéznének annyival, hogy csupán egy a sok közül, akik mostanság merészen más irányokba kalandoznak. Ugyanakkor tavaly az Európai Parlamenti választások eredményeit ők pontosan előre jelezték. Jövőre viszont egy nagyszabású országos kutatás vár ránk, amely végre választ adhat arra, hogy ők valóban közel járnak-e az igazsághoz, vagy a Gulyás Gergely által emlegetett, a Fidesz előnyét tükröző adatok állják-e meg a helyüket. Valószínű, hogy a Fidesz által eddig tanúsított nyugodt magabiztosság mögött éppen ez a megnyugtató fölény húzódik meg, hiszen eddig sikerült stabilan kezelniük az évet.
A Tisza ügyében egy biztosan negatív adat van, ami szó szerint is érvényes: a folyó vízállása. Amikor a magyar vízügyi szakma végre elhatározta magát, hogy megőrizzen valamit a tavaszi áradásból, a tavasz már elmúlt, és egy dokumentumfilm készítői szerint a Kárpátokban tapasztalható, szintén kedvezőtlen hómennyiség arra utal, hogy ez nem az utolsó ilyen év. Bár mindez kissé elvontnak tűnik, néhány hónapon belül szomorú fényképek készülnek majd, amelyeket a kómából ébredezők elől inkább elrejtünk.
Ami egy ideig utoljára volt, az a részvételünk a Kormányinfón. Nagy Gergely Miklós kollégánk provokatív hozzáállásáról (kérdezett egy sajtótájékoztatón) már írtam két hete, most csak itt is rögzítem a ma ébredőknek, hogy a saját - meg úgy általában a rendezett társadalmak - működésünk szempontjából nem tudjuk értelmezni, hogy a Miniszterelnökség dolgozói döntsék el, ki képviselheti a 24.hu-t és ki nem. Nem azért, mert más nem tud kérdezni, vagy kifogytunk volna kérdőjelekből - kimeríthetetlen készletünk van kérdőjelekből, és ugyanezen dolgozók minden héten szállítanak újakat is -, hanem mert Vitályos Eszter nincs e lap döntéshozói között. Szuverenitás, you know.
