Trump vádjaival szemben a Nyugati országok arra kérték Kijevet, hogy tartózkodjon a provokatív lépésektől Moszkvával szemben a Krím megszállásának idején.

Donald Trump kijelentése, miszerint Ukrajna 11 évvel ezelőtt nem harcolt a Krímért, amikor lehetősége lett volna rá, teljesen téves és méltatlan.

Donald Trump, az Egyesült Államok korábbi elnöke szerdán éles szavakkal bírálta Ukrajnát, amelyet azzal vádolt, hogy 2014-ben nem tett eleget a Krím félsziget megóvása érdekében. Bejegyzése különösen figyelemfelkeltő volt, hiszen a történelem e fontos eseményére hívta fel a figyelmet, és a felelősséget Ukrajnára helyezte.

Trump heves reakcióját Volodimir Zelenszkij ukrán elnök nyilatkozata váltotta ki, amelyben a Wall Street Journalnak kifejtette, hogy Ukrajna nem ismeri el a Krím orosz annexióját jogilag. Az amerikai elnök erre azt felelte, hogy "senki sem várja el Zelenszkijtől, hogy elismerje a Krím orosz területként, de ha annyira vágyik a Krímre, akkor miért nem harcoltak érte tizenegy évvel ezelőtt, amikor lövés nélkül került Oroszország kezére?"

Az Euronewsnak nyilatkozó Refat Csubarov, a Krími Tatár Szövetség elnöke szerint amikor Oroszország katonái benyomultak a Krímbe, Kijev partnerei azt a kérést továbbították, hogy ne provokálják a védekezéssel Oroszországot.

A tatár nemzetiség világszerte elismert vezetője visszautasítja Donald Trump állításait, miszerint Ukrajna nem küzdött a félsziget védelméért.

"Csubarov megosztotta emlékeit: 'Akkoriban minden partnerünk és szövetségesünk hangsúlyozta, hogy el kell kerülnünk Oroszország provokálását. Biztosítottak minket arról, hogy az ukrán állammal együtt sikerülni fog megtalálni a válság megoldásának módjait. Emlékszem arra, amit abban az időben mondtak nekem, amikor még a megszállt Krímben tartózkodtam.'"

A tatár vezető folyamatos kapcsolatban állt különböző országok nagyköveteivel, és szinte mindegyikük azt mondta neki, hogy "remélik, hogy a krími tatárok nem fogják provokálni az orosz hadsereget. Mert akkor pogromok lennének, nagyon tragikus események történnének, és nem tudnának segíteni a civileken" - emlékszik vissza az eseményekre.

"Akik jelenleg bírálják a hozzáállásunkat, mert nem álltunk ellen, érdemes, hogy emlékezzenek saját államuk gyenge pozíciójára. Különösen figyelembe kell venniük, hogy az Egyesült Államok, mint a Budapesti Memorandum egyik aláírója, kötelezettséget vállalt az ukrán állam védelmére."

A Budapesti Memorandummal Ukrajna lemondott atomfegyvereiről, abban a reményben, hogy a többi aláíró fél garantálja a védelmét külső támadás esetén. "De féltek fellépni, és most nekünk tesznek szemrehányást, hogy nem tudtunk szembe szállni egy atomhatalommal, az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjával. Minket hibáztatnak, hogy kudarcot vallottunk".

Az amerikai elnök egy másik megnyilatkozása, amely felháborodást és sokkot keltett az ukránok és a krími tatárok körében, az volt, hogy a félszigetet "egy lövés nélkül adták át Oroszországnak". Csubarov ezt a kijelentést súlyos tiszteletlenségnek tartja azokra az ukrán katonákra nézve, akik a megszállás első napjaiban életüket veszítették.

"Az inváziót követő hónapokban, különösen májusban és júniusban, fiataljainkat brutálisan elrabolták. Később sokukat megölték, míg néhányan a mai napig eltűntek, és fogalmunk sincs arról, hol lehetnek és mi történt velük" – nyilatkozza Csubarov.

A Krím 2014. márciusi annektálása után Moszkva szélsőséges szervezetnek nyilvánította a Krími Tatár Szövetséget, majd betiltotta tevékenységét egész Oroszországban és az oroszok által megszállt Krímben. Csubarov röviddel ezután kénytelen volt elhagyni a Fekete-tengeri félszigetet.

2021-ben egy moszkvai bíróság hat év börtönbüntetésre ítélte őt, miután koholt vádak alapján azt állították, hogy 2014-ben tömeges zavargásokat irányított, és felhívásokat tett közzé "Oroszország integritásának megsértésére". Ez a kifejezés, amelyet a Kreml rendszeresen alkalmaz, a krími tatárokra utal, akik hevesen ellenezték az annexiót és az orosz fennhatóság alá került területek hovatartozásának megkérdőjelezését.

Csubarov véleménye alapján Oroszország továbbra is kitart azon ambiciózus terve mellett, hogy teljesen elfoglalja Ukrajnát. Azonban, mivel Moszkva az invázió óta eltelt három év során nem tudta elérni ezt a célt, a Krímhez való ragaszkodás még inkább felerősödik. Putyin számára kulcsfontosságú, hogy a Krím megtartásával megnyugtassa az orosz közvéleményt, hiszen a három évnyi konfliktus során alig tudott más eredményeket felmutatni.

"Amennyiben az Egyesült Államok elnöke hivatalosan is orosz földnek nyilvánítaná a Krímet, az remek lehetőséget biztosítana Putyinnak, hogy kibújjon a nehéz helyzetéből, amelybe került, és ezt óriási személyes győzelemként tálalná az orosz közvélemény előtt" – osztotta meg véleményét a tatár vezető. Ez a lépés csupán megerősítené a moszkvai hatalmat, és nem segítene a béke megteremtésében.

A félsziget népességének jelentős része a cári birodalom összeomlásakor nem az orosz etnikumhoz tartozott, hanem a krími tatárok alkották. A bolsevik hatalom a terület etnikai megtisztítását Kun Bélára bízta, akinek szégyenteljes uralkodása alatt legalább 60 000 őslakos tatár vesztette életét.

A második világháború idején a sztálini rezsimmel ellenséges tatár csoportok egy része a németek oldalára állt, ami komoly stratégiai fenyegetést jelentett a szovjet hatalom számára, különösen a kulcsfontosságú Szevasztopol haditengerészeti kikötő védelme szempontjából. Sztálin válaszul elrendelte a tatárok teljes kitelepítését a Krím félszigetről, főként az Üzbég SzSzK-ba és más távoli szovjet területekre. Az 1944-re befejezett művelet következményeként a kitelepített tatárok körülbelül 46%-a életét vesztette, míg a túlélők jellemzően munkatáborokba kerültek, ahol nehéz körülmények között kénytelenek voltak élni.

1954-ben a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége átadta Krím megyét az Ukrán szocialista szövetségi köztársaság közigazgatásának. Az áthelyezéshez szükséges alkotmánymódosítás néhány nappal a legfőbb hatalmi szerv rendelete után történt meg.

A világháború végét követően még hosszú 22 évet kellett eltölteniük száműzetésben a krími tatároknak, mire egy szovjet bíróság végre eltörölte a kollektív vádakat, amelyek miatt kényszerűen elhagyták otthonaikat. Ám még ekkor sem nyílott meg előttük az út hazájuk felé. A visszatérés lehetőségére csak a 80-as évek közepéig, a 'peresztrojka' kezdetéig kellett várniuk, amikor is körülbelül negyedmillió tatár tudott végre ismét belépni a Krím földjére.