A Balaton partján egykor virágzó gyermektömeg most a vandálok áldozatává vált, és szívszorító látványt nyújt. A hely, amely egykor a nevetés és a boldogság színtere volt, mára szomorú emlékekkel és elhagyatott romokkal teli.

Sok-sok kisgyerek néhai üdülőhelyét felújítani már aligha lehet. Lebontásra ítéltetett.

Káptalanfüred, amely közigazgatásilag Balatonalmádihoz tartozik, ma is a nyaralók egyik népszerű célpontja. Azonban évtizedekkel ezelőtt a helyszín az úttörő- és ifjúsági táborok fellegvára volt. Számos megye és település üzemeltetett itt üdülőtáborokat, amelyek a „kommunista időszakban” úttörő- és KISZ-tábor néven váltak ismertté. A rendszerváltás után, 1990-től a régi létesítmények újraértelmeződtek, és ifjúsági táborokként működnek tovább, megőrizve a múlt emlékét.

Az internet segítségével próbáltunk utánajárni, kik, mik, hogyan és miért üzemeltettek táborokat Káptalanfüreden, és találtunk is néhányat. Szolnoki, oroszlányi, Nógrád vármegyei, gyömrői, debreceni, a fővárosból kispesti tábort is találtunk, melyek közül alig működik manapság néhány.

A Káptalanfüreden, a Köcsi-tó partján megbúvó néhai bácsbokodi úttörőtábor ma már csak árnyéka egykori önmagának. A ligetes erdő fái között, elhagyatottan álló épületei a Balaton környékének fájó emlékét idézik, mintha a múlt mulandóságát hirdetnék a természet ölelésében.

A sajtó először 1978 májusában tette közzé a táborról szóló híreket. A Petőfi Népe napilapban olvashattuk, hogy a bajai járás közös erőfeszítései révén 9 ezer négyzetméternyi területet biztosítottak Káptalanfüreden az úttörők táborozásához. Ehhez a járás termelőszövetkezetei és gazdaságai összesen 1,3 millió forintot gyűjtöttek össze a tábor létrehozására. A támogatók között hamarosan feltűntek a járás különböző üzemei, közös termelőszövetkezetei, valamint az áfész is, jelezve a közösségi összefogás erejét.

Az idő múlásával világossá vált, hogy 1984-ben, a járások megszűnésével a tábor irányítása Bácsbokodhoz került. A 20 önkormányzat birtokában lévő tábort Bácsbokod sajátjaként jegyeztette be.

A többi önkormányzat bojkottálta a tábort, így nem küldtek gyerekeket nyaralni, sőt, jogi lépéseket is tettek a bácsbokodi önkormányzat ellen. A per végül 1993-ban zárult le, amikor a tábor tulajdonjogát a részt vevő települések lakosságszámának arányában osztották fel, és egy alapítványt alapítottak a tábor működtetésére.

A tábor sorsa ekkor gyakorlatilag megpecsételődött: a nyári táborok eltűntek, és a terület mára romokban hever. 2012-ben ugyan felmerült a bácsbokodi önkormányzatnál a tábor újjáépítésének ötlete, de végül a tervből nem lett valóság.

Nem nehéz belátni, hogy a felújítás valószínűleg nem fog megvalósulni, hiszen a terület annyira elhanyagolt, hogy az épületeket szinte teljesen le kellene rombolni, a fákat ki kellene vágni, vagyis egy teljesen új tábort kellene kialakítani.

A közelmúltban Györkő Zsombor által készített felvételek révén újra felfedezhetjük azt a helyszínt, ahol a mai ötvenes-hatvanas generáció fiatal korában évről évre táborozhatott. A fotókra kattintva galériánkban megtekinthetjük, hogyan alakult át ez a nosztalgikus táj az évek során.

Az országban sajnos számos üresen álló, lepusztult ingatlan várja, hogy valaki újra életet leheljen beléjük. Ilyen például a 21-es főút mellett található, elhagyatott Cserhát vendéglő, ami mára szégyenfolttá vált. De említhetnénk a visegrádi szellemhotelt is, amely döbbenetes látványával sokakat megragad, vagy a Mecsekben található, a természet által fokozatosan birtokba vett legendás szanatóriumot, amely valaha a gyógyulás színhelye volt. Ezek az épületek nemcsak emlékek, hanem lehetőségek is – újra gondolva, újra álmodva.