Legyünk körültekintőek a gyógynövények használatával kapcsolatban – fontos, hogy a megfelelő készítményt válasszuk.

A gyógyszerminőségű gyógynövénykészítmények és gyógynövényes étrend-kiegészítők közötti különbség egyre inkább a figyelem középpontjába kerül mind a fogyasztók, mind a hatóságok részéről. A gyógynövények hatásosságáról és biztonságáról szóló tudományos viták kapcsán a legújabb kutatások rávilágítanak arra, hogy míg a gyógyszerként forgalmazott készítmények szigorú minőségellenőrzésen esnek át, addig az étrend-kiegészítők területén erre vonatkozó előírások nincsenek.

A gyógyszerek minősége, hatása és biztonságos alkalmazása szigorú hatósági felügyelet alatt áll. Ez a folyamat nem csupán a hatóanyagok pontos azonosítására és az előállítási folyamatok szigorú betartására vonatkozik, hanem a forgalmazott termékek folyamatos ellenőrzésére is kiterjed. Ennek következtében a gyógyszerként nyilvántartott gyógynövénykészítmények esetében szinte teljesen kizárt a hamisítványok vagy a minőségi problémák előfordulása. Fontos azonban megjegyezni, hogy ez a szigorú szabályozás nem vonatkozik az étrend-kiegészítők piacára, ahol a termékek minősége gyakran csak a gyártó megbízhatóságán és jóhiszeműségén múlik.

Véletlenszerűség, vagy tudatos gazdasági érdekek által vezérelt hamisítványok?

A gyógynövény alapú étrend-kiegészítők minőségével kapcsolatban sajnos nem áll rendelkezésre elég adat. Ennek oka, hogy nincsenek átfogó és rendszeres ellenőrzések, amelyek teljes és biztos képet adhatnának az adott termék használatáról.

Az ilyen jellegű termékek minőségellenőrzése - ugyanúgy, mint a gyógyszerek esetében - hatósági feladat lenne, de a legtöbb kutatást az étrend-kiegészítőként vagy egyéb termékként forgalmazott készítmények minőségével kapcsolatban mégis egyetemi laborok, vagy magánlaborok végzik. Ezeket a kutatásokat összegzi és értékeli az Egyesült Államokban egy civil kezdeményezés, az ABC-AHP-NCNPR Botanical Adulterants Prevention Program, azaz a BAPP.

Egy friss tanulmányukban öt, nálunk is népszerű gyógynövény minőségvizsgálatait összegezték: 77 publikációban összesen 2995 mintát vizsgáltak meg, köztük az európai piacról származó alapanyagot is. A fürtös poloskavész (Actaea racemosa), a kasvirág (Echinacea angustifolia, E. pallida és E. purpurea), a bodzabogyó (Sambucus nigra), a páfrányfenyő (Ginkgo biloba) és a kurkuma (Curcuma longa) nálunk sem ismeretlen alapanyagok. A poloskavész a változókori panaszok kezelésében segít, az echinacea immunerősítőként ismert, a ginkgo biloba régóta népszerű "agyfényesítő" növény, míg a kurkuma egy igazi nagyágyú, amit egyenesen csodaszerként fogyasztanak rajongói. A BAPP jelentése viszont rámutatott, hogy az ezekből készült étrend-kiegészítő termékek jelentős hányada hamisított, vagy nem megfelelő minőségű alapanyagokat tartalmazott.

A páfrányfenyő-kivonatok esetében a minták 56,7%-a, míg a poloskavész több mint 42%-a volt hamis. Az echinacea 28,5%, a bodzabogyó 17,1%, a kurkuma pedig 16,5%-ban bizonyult hamisítványnak. Ezek a hamisítások bizonyos esetekben pedig nemcsak az alapanyagok és így a belőlük készült termékek hatékonyságát csökkentik. Itt nem egyszerű hígításról vagy más gyógynövény használatáról van szó, hanem előfordul, hogy ezek a csalások igen nagy egészségügyi kockázatot is hordozhatnak: a kurkuma színét például szerves vagy szervetlen festékekkel fokozzák, amelyek károsak lehetnek az egészségre.

Nem meglepő, hogy az étrend-kiegészítők piacán a hamisítványok megjelenésének egyik legfőbb mozgatórugója gazdasági jellegű. A népszerű növényi alapanyagok ára gyakran az egekbe szökik, a termesztés és betakarítás folyamata pedig rendkívül költséges és bonyolult. Ezen kívül az áruhiány is gyakran csalásokhoz vezet, mivel a gyártók vagy az alapanyag-szállítók hajlamosak olcsóbb, de kevésbé értékes alternatívákat alkalmazni. Előfordulhat, hogy mesterségesen igyekeznek fokozni a termék hatékonyságát, például flavonoidok hozzáadásával, ami szintén kockázatokat rejt magában. A végterméket előállító gyártók sok esetben nincsenek tudatában annak, hogy az általuk felhasznált alapanyagok nem felelnek meg a szükséges minőségi normáknak. Ezek a hamisítványok legjobb esetben is csupán hatástalanok, vagy csökkentett hatóanyagtartalommal rendelkeznek. Azonban, ahogy a festékes kurkumapor esete is mutatja, nem ritka, hogy az ilyen termékek kifejezetten egészségkárosító anyagokat tartalmaznak.

Mi a helyzet az Európai Unióban?

A szabályozási környezet szempontjából az Európai Unióban is jelentős különbség van a gyógyszerminőségű gyógynövénykészítmények és a gyógynövényes étrend-kiegészítők között. Az előbbieket az egészségügyi hatóságok szigorúan ellenőrzik, míg az utóbbiak esetében a szabályozás sokkal lazább. Az Európai Unióban az étrend-kiegészítők esetében nem kötelező előzetes hatósági engedélyeztetés, és a termékek minőségét gyakran csak utólagos ellenőrzések során vizsgálják. Ez lehetővé teszi, hogy olyan termékek is piacra kerüljenek, amelyek nem felelnek meg a szigorú minőségi követelményeknek.

Egy friss ajánlás alapján az Európai Unió szakemberei új javaslatot terjesztettek elő, amely bizonyos anyagok használatának korlátozására irányul az étrend-kiegészítők világában. A javaslatban 13 jól ismert és népszerű összetevő található, amelyek közé tartozik a kumarin, amely növényi készítményekben fordul elő, a kurkumin, amely a kurkumakészítmények alapanyaga, valamint a közönséges orbáncfű. Emellett említést nyer a teafa esszenciális olaja (Melaleuca illóolaj), a melatonin, a piperin, a p-szinefrin (citruskészítményekben), a triptofán, a poloskavész, a maca, az indiai szent bazsalikom, a királydinnye és az ashwagandha.

A beszélgetés középpontjában nem a betiltás áll: az egyes országok Élelmiszerbiztonsági Ügynökségei ajánlásokat fogalmaztak meg a 13 anyag jogi kereteinek szigorítására az Európai Bizottság és az EU számára. Ha az EU elfogadja ezeket az előterjesztéseket, várhatóan egy szigorúbb ellenőrzési és korlátozási rendszer lép életbe, amely a fogyasztók védelmét szolgálja. Nem érdemes aggódni a kedvenc kurkumánk eltűnése miatt; ez a lépés valójában a fogyasztók érdekeit tartja szem előtt, és a célja az étrend-kiegészítők biztonságának növelése. A javasolt intézkedések módosíthatják az élelmiszerbiztonsági rendeleteket, ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy ezek a javaslatok eddig nem vezettek konkrét tilalmakhoz. A szabályozási környezet szigorítása hozzájárulhat ahhoz, hogy a fogyasztók nagyobb bizalommal közelítsenek ezekhez a termékekhez.

Legyünk tudatos fogyasztók!

A szabályozási szigorítások mellett az oktatás és a fogyasztók tájékoztatása is kulcsszerepet játszhat a probléma kezelésében. Hiába a szomszédasszony véleménye, a Facebook csoportban újra és újra felmerülő csodaszer népszerűsége, ha az adott készítmény csak valami ismeretlen webshopon vagy pult alól megvásárolható, az adjon okot a gyanakvásra! A legbiztosabb, ha gyógyszertárban, gyógyszerként engedélyezett gyógynövényalapú készítményeket vásárolunk.

Tisztában kell lennünk azzal is, hogy a természetes eredet nem garancia sem a hatékonyságra, sem a biztonságra. Az ashwagandha vagy az orbáncfű például bizonyítottan hatékony lehet bizonyos problémák kezelésében, de nem megfelelő alkalmazásuk egészségi kockázatokat hordozhat, amivel muszáj tisztában lenni ahhoz, hogy megfelelően alkalmazhassuk. Az egészségügyi szakemberek szerepe kiemelten fontos abban, hogy segítsenek eligazodni a termékek közötti különbségekben és felhívják a figyelmet a lehetséges veszélyekre, de mi sem lehetünk óvatlanok. Mindig érdemes hiteles forrásból tájékozódni, megbízható helyen vásárolni, elolvasni a használati, adagolási útmutatást és ha úgy adódik, kikérni az orvosunk véleményét.