Ez a poén annyira gyenge, hogy még a viccek is elfordulnak tőle!
Biztosan sokan ismerik azt a frappáns viccet, amikor a bál végén a brácsás megpróbálja behajtani a pénzét a muzsikálásért, de az öreg prímás csak annyit felel, hogy neki is kijárna a pénz, csakhogy éppen nem akad. Vagy ott van az a másik szituáció, amikor egy fideszes politikus a kamera elé lép, és rezzenéstelen arccal kijelenti: "Nincs itt semmi gond az egészségüggyel." Várjunk csak, lehet, hogy ezt összekevertem – az utóbbi nem vicc, ez sajnos a mi valóságunk. Hasonló előadások gyakran előfordulnak, legutóbb a váci kórház ügyében láthattunk ilyet. A Telex egy cikkben arról számolt be, hogy a vizsgálatokra sem online, sem telefonon nem lehet időpontot foglalni, csupán személyesen, havonta egyszer. Takács Péter, az egészségügyi államtitkár, ezt hazugságnak minősítette, a cikk íróját propagandistának titulálta, és hozzátette, hogy szerinte a kórház folyamatosan biztosítja az időpontfoglalás lehetőségét. Az RTL híradója próbát tett, de a riporter sem telefonon, sem online nem ért el sikert.
Valószínűleg a Fidesz politikai elitje nemcsak a libsizés és brüsszelezés között tölti az idejét, hanem társasjátékozik is. Képzeljük el, hogy a táblán van egy olyan mező, ahol a játékosoknak nyilvánosan, röhögés nélkül kell elmondaniuk egy valótlan állítást bármilyen témában, ha veszítenek. Az elképzelés, hogy a politikai diskurzus ilyen abszurd fordulatokat vesz, felveti a kérdést, vajon mi motiválja ezeket a valóságtól távoli kijelentéseket. Talán a közönség szándékos félrevezetése, vagy csupán egyfajta tréfa, mint egy jackass-kihívás? Nem tudom. Az is kérdéses, hogy van-e olyan magyar ember, aki komolyan veszi ezeket a mondatokat. Talán csak azok hiszik el, akik soha nem tapasztalták meg az egészségügyi rendszert, kivéve amikor újszülöttként kerültek kórházba. Vagy akiknek fogalmuk sincs arról, hogyan kellene egy ország egészségügyi ellátásának működnie. Valószínű, hogy ők azok is, akik magánellátást választanak, és az állami intézményeket csak kívülről szemlélik.
Nos, így zajlik nálunk a dolog. Havonta levonják a bérünkből az adókat és a járulékokat, emellett pénzt is befizetünk az egészségügyi rendszerbe. Amikor megbetegszünk, azonnal megoldások után kutatunk. De ilyenkor, akárcsak a zenész, szembesülünk a valósággal: a szavak és a tettek között óriási különbség van. Vannak, akiknek mindez automatikusan jár, míg másoknak valóban küzdeniük kell azért, hogy hozzáférjenek a szükséges ellátáshoz.
