Vonattal Budapestről Bécsbe utazva a cseh magánvasút nem csupán a MÁV-ot, hanem a Railjetet is maga mögé utasította a versenyben.

Tavaly tavasz óta a Regiojet napi négy járatot indít irányonként a magyar és az osztrák főváros között, így összehasonlítottuk a MÁV és az ÖBB vonatait. Az eredmények mind az árak, mind a szolgáltatás színvonala terén megleptek minket. Érdemes megjegyezni, hogy a MÁV számára sem lenne lehetetlen átvenni azokat a megoldásokat, amelyeket a csehek már jó ideje sikerrel alkalmaznak.

Reggel fél nyolc körüli időpontban, kissé álmos utasok gyülekeznek a Déli pályaudvar 3-as vágányának peronján. Az utazók többsége a rendszeres ingázók, valamint a közeli Mercure Hotelből érkező turisták köréből kerül ki, de akad néhány bátor lélek is, aki csupán egy napra látogat Bécsbe vásárolni. Az egyetlen közös vonásuk, hogy mindannyian a cseh Regiojet magáncég járatát választották, ahelyett, hogy az osztrák vagy a magyar államvasutak szolgáltatásait igénybe vették volna. A céget Radim Jančura, egy ambiciózus cseh üzletember alapította 2009-ben, és azóta a kezdetben csupán Csehországon belüli járatokat üzemeltető vállalkozás mára már a regionális állami vasúttársaságok komoly kihívójává vált.

Az indulás után pár percig üresnek tűnik a szerelvény, az utasok nagyobbik része csak Kelenföldön száll fel. Kalauz nincsen, helyette a társaság rózsaszín egyenruhájába öltözött vonatkísérők osztják ki a minden utasnak ingyenesen járó ásványvizeket. A fedélzeti ellátás mindenképpen a társaság egyik erőssége: az applikáción keresztül rendelhetünk magunknak az ételekből, amelyek még magyar pénztárcával is olcsók: egy szelet alma- vagy túrótortáért 200 forintot kell fizetni, 1150 forintért már meleg angol reggelit, míg 1650 forintért vadast kaphatunk. A kávé valódi kávégépből érkezik, és a legolcsóbb osztályt leszámítva az ásványvízhez hasonlóan ingyen jár.

A 6 kocsiból álló szerelvényen 4 osztály közül választhatunk:

Pozitívum, hogy a foglalás során (osztálytól függetlenül) kiválaszthatjuk a vagon sematikus ábráján, hogy hová szeretnénk ülni, a jegyek pedig egészen az indulás előtti 15. percig visszaválthatóak, bár nem a kártyánkra, csak az applikáción belüli egyenlegünkre kapjuk vissza a jegyárat. Az egyetlen negatívum, hogy a jegyek árazása a kihasználtsággal együtt változik, így a legnépszerűbb, péntek esti, hétvégi és hétfő reggeli utak jóval többe kerülnek, mint a csúcsidőn kívüliek.

Egy tipikus hétköznapi reggeli vonatra a jegyárak körülbelül 12 eurónál (kb. 5000 forint) kezdődnek. Ha szerencsénk van, a napközbeni járatokra akár ennél is kedvezőbb áron találhatunk belépőt. A hétvégi vonatjegyek ára viszont 17 és 30 euró (7000 és 12 400 forint) között ingadozik, és érdekes módon az első vonatra való jegy ára megegyezik azzal, ami egy hét múlva indul.

A Regiojet járatain kívül a MÁV EuroCity vonatai és az osztrák államvasutak, az ÖBB Railjet járatai is összekötik a két várost. A jegyárak mindkét társaságnál azonosak, azonban érdemes szem előtt tartani, hogy az indulás időpontja közeledtével - hasonlóan a repülőjegyekhez - a jegyek ára folyamatosan emelkedik. Ha tehát a MÁV EuroCity vagy a Railjet alapáron szeretnénk utazni, érdemes hetekkel korábban megváltani a jegyünket. Fontos tudni, hogy ezek a jegyek nem visszaválthatók, így ha a terveink megváltoznak, sajnos elveszíthetjük az utazásunk költségét. A jegyvásárlás lehetősége mind a MÁV, mind az ÖBB online felületein adott, de érdemes megjegyezni, hogy a MÁV applikációjában előfordulhat, hogy ugyanarra a járatra olcsóbb jegyeket találhatunk.

Ha hirtelen útra kelünk, a legelső bécsi vonatra egy másodosztályú menetjegy ára 16 400 forint. Viszont, ha előre tervezünk és egy héttel korábban foglalunk, akkor 8400 és 10 000 forint közötti lehetőségekből választhatunk. Az első osztályú utazás viszont már egy másik szint: ha aznap vásároljuk meg a jegyet, akkor legalább 22 600 forintot kell készítenünk, de ha időben intézzük a dolgot, akár 10 800 forintért is élvezhetjük a kényelmesebb utazást.

A MÁV és az ÖBB vonatai általában körülbelül 2 óra 40 perc alatt járják be a Budapest és Bécs közötti távot. Az út során megállnak többek között Kelenföldön, Tatabányán, Győrben, Mosonmagyaróváron, valamint - néhány kivétellel - Hegyeshalomnál is. Ezzel szemben a Regiojet vonatai némileg lassabbak; ezek a Meidling állomásról érkeznek a bécsi főpályaudvarra, ezért a Déli pályaudvar és a Hauptbahnhof között a menetidő hivatalosan 2 óra 47 percre tehető.

A három vasúttársaság közül mindegyiknek van még lehetősége a fejlesztésre a pontosság terén. A Regiojet esetében a cég mobilalkalmazása igényelne némi frissítést, míg a Railjet vonatoknál az ÖBB Scotty applikáció segít az utasoknak nyomon követni, hogy éppen hol tartózkodik a vonat. E tekintetben a MÁV menetrend szerint 19:42-kor induló Dacia EuroCityje tűnik a legkevésbé megbízhatónak. Fontos megjegyezni, hogy ez nem a magyar vasúttársaság hibája; a Dacia EuroCity ugyanis az osztrák fővárosból egészen Bukarestig közlekedik, így kénytelen várakozni a csatlakozó járatokra. Ennek következtében, bár a MÁV és a CFR (román államvasút) kocsijaiból álló vonat pontosan készen áll a bécsi indulásra, akár egy Németországban zajló vasutassztrájk is megakaszthatja a menetrendet, ami hosszú várakozást eredményezhet az utasok számára a Hauptbahnhof peronjain.

A fedélzeti ellátás terén a MÁV, más néven az Utasellátó, egyértelműen kiemelkedik a versenytársak közül. Számos vonaton található étkezőkocsi, ahol bár az árak magasabbak a Regiojethez képest, a választék sokkal szélesebb, és az ételek között nem egy olyan finomságot is találunk, amelyet frissen készítenek el. A népszerű Start Burger (3000 forint) mellett a kávé is ízletes választás (680-1000 forint), és a kalóriadús csokiroló is elérhető, amely garantáltan segít fenntartani a vércukorszintünket az utazás során, még ha esetleg késnénk is.

A Railjet vonaton is található büfé, de a választék sajnos nemcsak drágább, hanem meglehetősen korlátozott is. Például egy cappuccino ára 4,10 euró, ami körülbelül 1690 forintnak felel meg. Az étkezési lehetőségek között szerepel a klasszikus bécsi szelet petrezselymes burgonyával, vagy a szarvacskatésztás paprikás csirke, amelyek 6560 forintért kaphatók. Ezen kívül sült sertéstarját is rendelhetünk, káposztával és zsemlegombóccal, ami 6740 forintba kerül. A büfé nem külön étkezőkocsiban található, hanem az egyik vagon felét foglalja el, így az ülőhelyek száma meglehetősen korlátozott. Ez könnyen zsúfolttá teheti a teret, különösen, ha egyszerre sok utas kívánja élvezni az étkezést.

A teljességhez hozzátartozik, hogy a vasút mellett a Flixbus zöld buszai is közlekednek Budapest és Bécs között: az ő áraik jellemzően 5000 forint környékéről indulnak és igen széles skálán mozognak, bár egy hónapra előre foglalva akár 3000 forint alatti jegyet is kifoghatunk. Kényelemben viszont aligha veszik fel a versenyt a vasúttársaságokkal. Ezek a távolsági buszok a népligeti és a kelenföldi autóbusz-állomásokról indulnak, és a bécsi főpályaudvarra, vagy a Landstraße kerületben található Erdberg autóbusz-állomásra érkeznek meg. Vannak közvetlen járatok, és olyanok is, amelyek a Schwechati repülőtérnél, vagy a Parndorf melletti Outletnél is megállnak.

Összességében tehát kijelenthető, hogy a három vasúttársaság közül a Regiojet nyújtja a leginkább versenyképes szolgáltatást, pedig a működési modelljükben semmi olyan nincs, amit ne tudnának rövid idő alatt lemásolni az állami vállalatok. A Regiojet kocsijai sem újak, a flottájuk leginkább felújított, de évtizedes korú osztrák vagonokból áll, és az applikációjuk sem tud többet, mint bármelyik fapados légitársaságé. És mégis, a fenti apróságok - az alacsonyabb áron felül - annyit dobnak az összképen, hogy sokan szívesebben választják őket az utazáshoz, mint az állami konkurenciát.

Bár itthon, Magyarországon (a megemlített cég kivételével) a magánvasutak egyelőre csupán a teherszállítás területén tevékenykednek, Csehországban a helyi InterCity járatok koncesszióját már a Regiojet szerezte meg az állami ČD-től. Habár nálunk még nehezen elképzelhető, hogy a MÁV vonatai helyett egy magánvasút-társasággal utazzunk Szegedre vagy Debrecenbe, és a magyar vasút kihívásaira sem feltétlenül a privatizáció nyújtja a megoldást, a Regiojet példája világosan mutatja, hogy a piaci verseny nemcsak alacsonyabb árakat eredményezhet, hanem a szolgáltatások színvonalának emelkedését is magával hozhatja. Ez pedig végső soron az utasok számára kedvező fejlemény.