Természetesen! Íme egy egyedi változat a kért szövegből: **10 Megdöbbentő Tény 2025-re, Amivel Minden Magyar Nyugdíjas Szembesülni Fog – Megoldások Még Nincsenek!** A közelgő évek számos kihívást tartogatnak a magyar nyugdíjasok számára. Íme tíz ijesztő

Az elöregedő társadalmak egyre inkább egy olyan társadalmi-gazdasági válság felé sodródnak, amelynek megoldásai sürgető szükségletté váltak. A nyugati világ figyelme azonban gyakran elterelődik az ilyen súlyos problémákról, hiszen a figyelmet sokszor a világjárványok, háborúk vagy a közelgő klímakatasztrófák kötik le. Az elöregedés hatásai azonban már most is érezhetőek a családok mindennapi életében: ami egykor távoli jövőbeli kihívásnak tűnt, most már egyéni szinten is komoly nehézségeket okoz. Ez a krízis hamarabb begyűrűzött a társadalomba, mint ahogyan azt előre sejthettük: nem csupán a 30-as és 40-es éveikben járókat érinti, hanem a nyugdíj előtt állókat is aggasztja, hogy milyen jövő vár rájuk az elkövetkező évtizedekben, amennyiben nem találunk megoldásokat az elöregedésből fakadó kihívásokra. A Pénzcentrum idén összegyűjtötte a legfontosabb grafikonokat, amelyek világosan szemléltetik a helyzet súlyosságát.

Az idősek növekvő aránya a társadalomban önmagában nem jelentene problémát sem Magyarországon, sem a világ más pontjain. Azonban a valóság az, hogy sok ország szociális és egészségügyi rendszere nem képes lépést tartani a gyors elöregedéssel. Az idősek anyagi helyzete egyre romlik, így az idősgondozás mind az állam, mind a családok számára egyre nagyobb terhet jelent, és sürgető megoldásokat igényel. Jelenleg nem látszik, hogy a nyugati világban bárhol sikerült volna megtalálni a megoldást erre a társadalmi kihívásra. Azokban az országokban, ahol nem keresnek aktívan válaszokat, a válság csak mélyül, és a társadalom egyre inkább az összeomlás szélére sodródik.

A Pénzcentrum minden évben alaposan áttekinti azokat az új statisztikai adatokat, amelyek a magyar idősek helyzetét tükrözik. Az alábbi számok világosan érzékeltetik, hogy milyen mélységekbe süllyedt a válság, és milyen irányvonalakra számíthatunk a következő évek, akár évtizedek során. Az itt bemutatott kihívások már korábban is jelen voltak Magyarországon és más jóléti társadalmakban, ám hatásukat a lakosság eddig nem tapasztalta olyan közvetlenül, mint a mai napokban.

A meghatározó statisztikák válogatásában cikkünk Gyarmati Andrea szociológus 2019-es tanulmányára támaszkodik, mely részletezi a legmeghatározóbb tényezőket a demográfiai változásokból fakadó gondozási szükséglet gyors ütemű növekedésének tekintetében. A legfrissebb adatok tükrében kirajzolódhat, hol tartunk a 2025-ös végéhez közeledve. Az egyértelműen látszik, hogy már ma is jelentős problémákkal küzd a 65 feletti korosztály, amelyek a jövőben egyre súlyosabbak lehetnek.

Ahogy más elöregedő társadalmak esetében is tapasztalható, Magyarországon is folyamatosan növekszik az idősek aránya a fiatalabb korosztályokhoz képest. Miközben az idősek száma egyre inkább emelkedik, a 65 év alatti lakosság száma jelentős csökkenést mutat. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint 1980-ban a 65 év felettiek aránya mindössze 13,53 százalék volt, amely 2001-re 15,15 százalékra emelkedett, 2021-re pedig már a 20 százalékot is meghaladta. A jövőre vonatkozó előrejelzések szerint 2025-re ez az arány 20,87 százalékra nőhet. Egyes szakértők prognózisai alapján 2070-re a 65 év felettiek aránya akár 29 százalékra is emelkedhet Magyarországon.

2025. január 1-jén Magyarországon az idős korosztály létszáma 1 millió 991 ezer főt tett ki. Ezzel párhuzamosan a teljes lakosság száma 9 539 502 főre rúgott, amelyből 7,5 millióan voltak 65 év alattiak. Az idősek, azaz a 65 év felettiek létszáma egy év alatt 0,4 százalékkal emelkedett, míg a fiatalabb generációk (65 év alattiak) létszáma 2024-ről 2025-re 0,7 százalékkal csökkent. Ha a 2020-as adatokhoz viszonyítunk, az idősek száma 3,9 százalékkal nőtt, míg a fiatalabb korosztály létszáma 2,9 százalékkal zsugorodott.

Az idősek számának folyamatos növekedése önmagában nem okozna gondot, hiszen ez a hosszabb élettartamnak is köszönhető. Ugyanakkor a születésszámok drámai csökkenése következtében egyre több idős ember ellátása és eltartása hárul a csökkenő számú aktív korú lakosságra. Ezzel a jelenséggel szorosan összefügg egy fontos mutató, az időskori eltartottsági ráta, amely megmutatja, hogy egyre kevesebb aktív dolgozó felelős egyre több nyugdíjas eltartásáért. A legfrissebb KSH-adatok szerint 2025-re ez a ráta 32,2%-ra emelkedik, míg 1990-ben még csak 20%-ot képviselt, 2015-re pedig már 26,4%-ra nőtt. Az Eurostat előrejelzései alapján 2030-ra akár 35,1%-ra is emelkedhet ez az arány.

Az elemzők előrejelzései szerint a 2030-2060-as időszakban számíthatunk a legjelentősebb emelkedésre: a következő három évtized során Magyarországon a becslések alapján közel 20 százalékponttal nőhet az időskori függőségi ráta. Ezzel együtt a jövőbeli évtizedek számos kihívást fognak jelenteni nemcsak az idősebb generációk, hanem az aktív korúak számára is.

Az időskori eltartottsági ráta nem keverendő össze az öregedési indexszel, mely szintén ütemesen nő Magyarországon. 2025-ben már 145,5 százalékát tette ki a 65 éves és annál idősebb népesség a 14 éves és annál fiatalabb gyermeknépességnek. Az arány 2005-ben még 100 százalék alatt volt, vagyis a 15 év alattiak korosztálya népesebb volt, mint a 65 év felettieké. 1990-ben még mindössze 64,5 százalék volt az öregedési index Magyarországon.

Ahogy az idősek száma folyamatosan növekszik, természetesen az egyedül élő idősek aránya is emelkedik. A 2022-es népszámlálási adatok szerint Magyarországon a 65 év feletti korosztály háztartásainak 67,8%-ában találunk egyedül élő időseket, míg csupán a 65 év felettiek egyharmada osztozik másokkal a lakóhelyén. Érdekes, hogy ez az arány az elmúlt évtizedekben viszonylag stabil maradt: 2011-ben 68,6%, 2001-ben pedig 67% volt. Azonban a számok mögött komoly változás rejlik: 2022-ben már 614 ezer egyedül élő idős ember élt hazánkban, míg 2011-ben 558 ezren, 2001-ben pedig 472 ezren voltak. Ez azt jelenti, hogy bár az arány nem módosult jelentősen, a magányosan élő idősek száma érezhetően megnőtt, egyre több idős embernek kell egyedül megküzdenie a mindennapok kihívásaival.

Ha megnézzük európai viszonylatban, hazánkban magasnak mondható az olyan egyszemélyes háztartások aránya, ahol 65 év felettiek élnek. Az arány az utóbbi másfél évtizedben 30 és 40 százalék között ingadozik, az EU-átlagot szinte mindig meghaladta. A szomszédos országokkal nagyjából egy bolyban mozgunk ezen a téren, Szerbia van egyedül leszakadva, illetve Ukrajnáról nem áll rendelkezésre adat:

A statisztikák azt mutatják, hogy az egyedül élő idősek aránya szinte állandónak mondható, miközben a számuk folyamatosan emelkedik. Ez azt jelenti, hogy egyre több ember találkozik azzal a kihívással, hogy szociális támogatásra van szüksége. Azok az idősek, akik nem magányosan élnek, általában a családtagjaik segítségére támaszkodhatnak a mindennapi feladatok ellátásában, mint például a bevásárlás vagy az étkezések elkészítése. Ezzel szemben az egyedülállók gyakran külső segítségre kényszerülnek, ami új terheket ró az önkormányzatokra, hiszen nekik kell biztosítaniuk a megfelelő támogatási rendszereket és szolgáltatásokat.

Fontos megemlíteni, hogy egyedül, csupán a nyugdíj bevételére támaszkodva, sokkal nehezebb egy háztartást fenntartani, különösen a lakhatási költségek kifizetésekor. A későbbiekben részletesebben is foglalkozni fogunk azzal, hogy az időseket milyen mértékben fenyegeti az elszegényedés és a társadalmi kirekesztődés, különösen azokat, akik egyedül élnek. Egyre többen maradnak olyan ingatlanban, amely egykor egy egész család igényeit szolgálta, de most, egyedül, már nehezen kezelhető. Ez a helyzet tovább fokozza az elszegényedés kockázatát, és hangsúlyozza a közösségi támogatás szükségességét.

Az évtizedek során folyamatosan növekvő várható élettartamot a pandémia évei drámaian megtépázták. Noha azóta már jelentős előrelépéseket tettünk, még mindig távol vagyunk attól a szinttől, amelyet a korábbi elemzők előre jeleztek. A legfrissebb, 2024-es statisztikák alapján egy magyar születésekor várható élettartama 77 év, amelyből a férfiakra 73,8 év, míg a nőkre 80,1 év jut. Ha a 65 éveseket nézzük, az átlagos várható életévek száma 17 év, ahol a férfiak esetében 14,8 év, míg a nőknél 18,7 év a jellemző.

A megélt életkor folyamatos növekedése nem feltétlenül társul a hosszabb egészségben eltöltött évek számával. Az Eurostat legfrissebb, 2023-as adatai alapján Magyarországon egy újszülött esetében átlagosan 63,6 évet várhatunk egészségben, míg 65 éves korban ez az érték átlagosan 7,5 évre csökken. Érdekes, hogy a születéskor várható egészséges évek a magyarországi átlagban meghaladják az EU-s szintet, bár még így sem érik el a nyugdíjkorhatárt. Ezzel szemben a 65 év felettiek esetében a helyzet kedvezőtlenebb: itt az uniós átlag 9,4 év, amit az idősebb korosztály még egészségben eltölthet. A pandémia utáni csökkenő tendencia 2023-ra megfordult, de a 2020-as szintet egyelőre még nem sikerült elérnünk.

Magyarország egészségügyi statisztikái számos aggasztó tendenciát mutatnak, hiszen az elhízás, a dohányzás, az alkoholfogyasztás, a daganatos megbetegedések, valamint a szív- és érrendszeri problémák terén is kedvezőtlen helyzet áll fenn. Bár sok hasonló adatot lehetne felsorolni, a cikk célja más irányba mutat. A szakértők véleménye szerint a közeljövőben Magyarországon is elkerülhetetlenné válhat a nyugdíjkorhatár emelése, hasonlóan ahhoz, ahogy más európai országok már régóta foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Az ilyen intézkedések azonban azt eredményezhetik, hogy a nyugdíjkorhatár és az egészségben eltöltött évek közötti különbség még inkább megnő, ezzel pedig egy újabb társadalmi kihívás elé állítva a lakosságot.

Visszakanyarodva az anyagi helyzethez, Magyarországon a lakosság 19,3 százalékát fenyegette 2024-ben a társadalmi kirekesztődés, illetve elszegényedés veszélye. A 65 év felettiek esetében ez az arány még magasabb: 21,3 százalék (csak a 75 év felettiek körében pedig 22,2%). Ez számszerűen 408 ezer idős magyart jelent.

Érdemes alaposan szemügyre venni a tendenciákat: a teljes lakosság helyzetét vizsgálva 2018-ig évről évre jelentős csökkenést mutatott az elszegényedés határán állók aránya, míg a következő években csupán enyhe csökkenés vagy stagnálás figyelhető meg. Ha viszont a 65 és 75 év felettiek adatait elemezzük, érdekes képet kapunk: 2019 környékén regisztrálták a legkevesebb szegénység által fenyegetett idős embert, ezt követően azonban számottevő növekedés tapasztalható. Ezzel szemben az EU más országaiban nem figyelhető meg hasonló tendencia az idősebb korosztály esetében.

Már vizsgáltuk a várható élettartam alakulását, az egészségben eltöltött éveket, amelyek kardinális adatok a nyugdíjkorhatár szempontjából is: a idősek számára kulcskérdés, megérik-e a nyugdíjkorhatárt és hány évet élhetnek még egészségesen, miután letették a munkát. Ezt a kérdést vizsgálhatjuk egy másik nézőpontból is: hogy hány évet tölt a lakosság átlagosan munkával az életéből.

Magyarországon és az Európai Unióban 2024-re soha nem tapasztalt magasságokba jutott az átlagos munkával töltött évek száma, mind a női, mind a férfi munkavállalók körében. Magyarországon ez az időtartam 37,4 évre, míg az EU-s átlag 37,2 évre rúgott. Korábban Magyarország egy évtizeden keresztül folyamatosan legalább egy évvel elmaradt a közösségi átlagtól, de az évek során sikeresen csökkentettük ezt a hátrányt. Végül 2022-re utolértük az uniós szintet, és azóta már sikerült is túlszárnyoznunk azt ebben a mutatóban. Különösen figyelemre méltó a magyar nők körében tapasztalható jelentős növekedés, amely 2021-től kezdődően figyelhető meg:

Az sem ritka már manapság, hogy valaki nyugdíjazása után is tovább dolgozzon. Nemrég külön cikkben is foglalkoztunk a magyar idősek foglalkoztatottsági adataival. Azóta már frissebb adatok is vannak: a KSH szerint a 65-89 éves korosztályban 148,4 ezren dolgoztak 2025. II. negyedévében. Számuk 3,2 százalékkal emelkedett 2024. azonos negyedévéhez képest. A legidősebb (75-89 éves) dolgozók száma pedig 19 ezerre nőtt a 14,7 ezerről egy év alatt ( 29,3 százalékkal!).

Ebben a statisztikában is érdemes a 65 év feletti nők és férfiak foglalkoztatottságát külön vizsgálni. Látható, hogy 2023-ban tetőzött a nyugdíjkorhatárt betöltött férfiak foglalkoztatottsága éve átlagban 79,1 ezer főnél (2025. I. negyedévében 81,2 ezer fő volt a számuk!), a 65 év feletti nők foglalkoztatottsága pedig továbbra is egyre emelkedik. Így egyre kisebb a különbség a nemek között a nyugdíjkorhatár feletti foglalkoztatási adatokban.

Az időskor, az anyagi nehézségek, az egyedüllét és a halmozódó egészségügyi problémák a mentális egészségre is negatív hatást gyakorolnak, ami kihat rengeteg idősre és így az egész társadalmunkra. Ma már számos tanulmány bizonyítja: az idősek életkoruknál, társbetegségeiknél fogva egyébként is hajlamosabbak a depresszióra; az időskori izoláltság, magány pedig még inkább megágyaz a depressziónak, szorongásnak. Az izolációnak és depressziónak nemcsak az egyedül élők vannak kitéve: családjukkal élő idősek ugyanúgy érintettek lehetnek.

Bár ritkán vizsgáljuk ilyen szempontból, érdemes tudni, hogy a depresszió hatalmas terhet ró világszerte az egészségügyi ellátórendszerekre és magára a társadalomra is. Ez akár GDP-ben is kimutatható: a Portfolio korábban részletes elemzésben szemléltette, hogy a mentális betegségekhez kapcsolódó kiadások nagyobb költséget jelentenek a társadalom számára, mint például a daganatos betegségek vagy akár a népbetegségként ismert cukorbetegség. Tehát a depresszió, izoláltság nem csak családok szintjén jelent problémát - vezethet akár öngyilkossághoz is -, hanem társadalmi szinten is.

Az elszigeteltség nem csupán a depresszióval hozható összefüggésbe; számos más betegség kockázatát is jelentősen megnövelheti. A Brit Kardiovaszkuláris Társaság 2016-os kutatásai alapján a magány és az izolált életmód akár 32%-kal is növelheti a stroke kialakulásának esélyét. Ennek hátterében életmódbeli tényezők is állhatnak: a magányos emberek hajlamosabbak például a dohányzásra, és kevesebb mozgást végeznek. Ez csupán egy példa a sok közül, hiszen az izoláció sok más betegség kockázatát is fokozhatja.

Az elöregedő társadalmak számára az egyik legnagyobb kihívás a jövőben a demenciával és Alzheimer-kórral élők gondozása lesz, különösen az emelkedő várható élettartam fényében. A szakértők előrejelzései szerint a demens betegek globális száma 2050-re drámai módon, 57,4 millióról 152,8 millióra nőhet, ami egy figyelemre méltó 166 százalékos növekedést jelent. Országonkénti adatok alapján Magyarországon a 2019-es becslés szerint 184 ezer demens beteg száma várhatóan körülbelül 295 ezerre emelkedik 2050-re, ami 61 százalékos növekedést jelent. A helyzet sürgető intézkedéseket igényel, hiszen a megfelelő ellátás biztosítása elengedhetetlen a betegek és családjaik számára.

Arról, hogy hányan élnek demenciával vagy Alzheimerrel, nincsenek friss és megbízható adatok. Az Eurostat adatai arra vonatkoznak, hogy a betegségek hány halálesetet okoznak, és ez mekkora hányadát teszi ki az összes halálesetnek. Ez alapján a 2023-as, utolsó adat szerint a 128 176 halálesetből 3601-et okozott demencia és 623-at Alzheimer. Ezeknél a számoknál láttunk már magasabbat 2019-2021 időszakban, csakhogy vegyük figyelembe a statisztika megbízhatatlanságát is: ha egy demens idős elkószál, elesik és betöri a fejét, az elsődleges halálok az esés lesz, nem a demencia. Így fenntartásokkal kell kezelni ezeket az adatokat, a pandémia alatt megtört növekvő trend azonban láthatóan ismét emelkedő szakaszba került 2023-ban.

Magyarországon és világszerte egyaránt sürgető feladat az Alzheimer-kórral és demenciával élő emberek ellátásának és gondozásának javítása, valamint a betegség által okozott gazdasági terhek csökkentése. A gondozási igények folyamatos növekedése már most is érezhető hazánkban: a családok hosszú várólistákkal szembesülnek az idősotthonokban, miközben a szakápolási szükséglet folyamatosan emelkedik. A férőhelyek bővítése azonban nem képes lépést tartani e növekvő igényekkel. Emellett a magánszektor sem tud érdemben hozzájárulni az állami szociális rendszer által hordozott terhek enyhítéséhez, mivel a szükséges jogi keretek és kormányzati szándék hiányoznak, ahogyan azt szakértők is hangsúlyozzák.

Hazánkban - más országoktól eltérően - a szociális szféra feladata lenne az ápolást igénylő idősek ellátása, az ágazat azonban még az egészségügyben tapasztalható krízisnél is nagyobb válságban van: míg az egészségügyben számos intézkedés történt a szakképzett munkaerő megtartására, számának növelésére, a foglalkoztatottsági mutatók javítására, köztük béremelés is volt, addig a szociális ágazatra ennek a figyelemnek a töredéke sem irányult.

A világjárvány kitörése komoly törésvonalat jelentett az idősotthonok életében. A 2020 előtti időszakban, bár fokozatosan, de folyamatos növekedés volt tapasztalható a tartós bentlakásos és átmeneti idősotthonokban élő ellátottak számában. Azonban a pandémia első évei alatt drámai csökkenés következett be, amely komoly kihívások elé állította az intézményeket. Míg a tartós bentlakásos otthonokban élők száma 2022-re már túllépte a járvány előtti adatokat, az átmeneti otthonok esetében a helyzet még mindig stagnál, és alig mutatkozik bármiféle előrelépés.

Fontos megvizsgálni, hogyan változott az engedélyezett férőhelyek és az ellátottak közötti arány. A kihasználtság jelentős növekedést mutatott 2015 óta, miközben 2018-2019 környékén az engedélyezett férőhelyek száma folyamatos csökkenést tapasztalt. A 2010-es évek során a férőhelyek kihasználtsága mindig meghaladta a 90 százalékot, ám a térítési díjat fizetők arányában folyamatosan csökkenés figyelhető meg: 2024-re már nem érte el a 14 százalékot sem.

Bár a demens betegek csupán 6%-a találja magát idősek otthonában, Gyarmati Andrea tanulmányának adatai szerint az idősotthonokban élők között ez az arány már 23%-ot képvisel. Európában a 60 év felettiek 6%-a szenved a demencia különböző fokozataiban, míg a 90 év felettiek körében ez az arány megközelíti a 30%-ot. A betegség legelőrehaladottabb stádiumában a betegek folyamatos felügyeletet igényelnek, ami jelentős gondozási terheket és költségeket ró a családokra, valamint az állami egészségügyi rendszerekre. Ez a helyzet csupán a demencia problémájának egy szelete.

A kórházak ápolási kapacitása drámaian csökkent, és egyre gyakoribb, hogy a 4-6-8 vagy akár 24 órás ápolásra szoruló betegeket idő előtt haza kell engedniük a családjukhoz. Ez sok esetben felkészületlenül éri a hozzátartozókat, akikre hirtelen ránehezedik az ápolás terhe. Az idősotthonokban is hosszú várólisták vannak, és csupán ritkán fordul elő, hogy valaki azonnali felvételt nyer. Emellett a legtöbb család számára anyagilag megterhelő, hogy ápolót fogadjanak a beteg hozzátartozójuk mellé, így sokan kénytelenek maguk megoldani a helyzetet, ami további nehézségeket okoz.

Ilyenkor kerül előtérbe az otthonápolás, amely azonban a jelenlegi formájában komolyabb társadalmi problémákat idézhet elő hosszú távon. Azok a családtagok, akik a gondozás feladatát vállalják, gyakran kiesnek a munkaerőpiacról, ráadásul az ápolási díj mértéke meglehetősen alacsony, ami miatt fokozottan ki vannak téve a jövedelmi szegénység kockázatának. Ezen kívül az ápolás nem csupán anyagi megterhelést jelent, hanem jelentős fizikai és mentális terhet is ró azokra, akik ezt a feladatot végzik. A helyzet súlyosbodik, ha a gondozási feladatok egyre inkább egyetlen családtagra hárulnak, aminek következtében az ő terhei folyamatosan nőnek.

A helyzet súlyosságát mutatja, hogy megnézzük a számokat: a felnőtt családtagot ápoló családi gondozók becsült száma 400-600 ezer fő. Ehhez képest Magyarországon a töredékük kap csak alanyi jogú ápolási díjat.2024-ben 24 140 fő volt jogosult mindössze ápolási díjra. Ha a KSH idősorát megnézzük, több dolog is feltűnhet: egyrészt csökken a jogosultak száma évről évre - 2019-ről 2024-re 27 százalékkal csökkent -, másrészt emelkedik az emelt összegű ápolási díjra jogosultak aránya. Azt pedig, hogy kik végzik főleg az ápolási munkát, jól mutatja, hogy az ápolási díjat kapók között milyen magas a 45 év felettiek aránya (2024-ben 65,5%), illetve a nőké (2024-ben 64,9%).

Sokan talán nincsenek is tisztában azzal, hogy jogosultak lehetnek különféle ellátásokra. Az alap ápolási díj 2025-re bruttó 49 960 Ft/hó összegre emelkedik. Ha valakinek idős hozzátartozóját kell ápolnia, és az érintett jelentős egészségkárosodással küzd, akkor jogosult lehet a kiemelt ápolási díjra, amely az alapösszeg 180%-át jelenti, tehát 89 928 Ft/hó. Ebből könnyen észlelhető, hogy egy állandó felügyeletet és ápolást igénylő családtag ellátása nem csupán napi 8 órás feladat, hanem valójában 24 órás elkötelezettséget igényel, miközben a térítési díj meglehetősen alacsonynak tűnik.

A fent említettek mellett még számos szemléletes grafikonon meg lehetne mutatni a magyar idősek helyzetét, viszont már az eddigi példákból is jól látszik, milyen sokrétű gazdasági, egészségügyi, szociális krízis zajlik jelenleg, amely egyre mélyül. Ezek mellett szinte eltörpülni látszik az időseket sújtó információhiány problémája. Pedig gyakran az elszegényedés veszélyét, az egészségügyi kockázatokat csak súlyosbítja az információhiány: ha lenne is segítség, kevesen tudnak a lehetőségekről. Az idézett tanulmány szerint például a 65 év felettieknek csak kb. harmada tud arról, hogy milyen juttatásokra, segítségre lenne jogosult és sokszor az idősekről gondoskodó családtagok sincsenek tisztában a lehetőségekkel.

Bár az alapszolgáltatásokat (étkeztetés, házi segítségnyújtás) 1993 óta kötelező minden települési önkormányzatnak biztosítania, a járványt megelőzően csak a települések 80-90 százalékán voltak elérhetők ezek a szolgáltatások. Az pedig világosan látszik, hogy a sok település önkormányzata ma Magyarországon nehezen tudja kigazdálkodni még az alapvető szolgáltatásokat is.

Bár a települési támogatások nem csupán az idősek számára elérhetők, a szociálisan rászorulók is igényelhetik őket, és a védendő fogyasztó státuszért is folyamodhattak az energiaszolgáltatóknál. Számos településen működnek idősotthonok és idősek klubjai, amelyek a magány és izoláció ellen nyújtanak támogatást. Emellett a helyi önkormányzatok különféle programokat és támogatási lehetőségeket kínálnak az idősek segítésére. Nem elhanyagolhatóak a civil szervezetek sem, amelyek kifejezetten az idősek, valamint a gondozásban segédkező családtagok számára nyújtanak segítséget és támogatást.

Ahogy a társadalom előtt egyre inkább sürgető feladatként áll az időskor megközelítése, úgy minden egyes embernek is aktívan keresnie kell a lehetőségeket, hogy a nyugdíjas évei anyagi biztonságban, lehetőség szerint jó egészségben és harmonikus környezetben teljenek. E cél érdekében alapvető fontosságú a tudatos tervezés és a jövőre való felkészülés, különösen a váratlan nehézségek esetére. Amennyiben pedig elkerülhetetlenné válik, hogy szembenézzünk az időskor kihívásaival, fontos, hogy tájékozódjunk, kérjünk támogatást, és használjuk ki az elérhető lehetőségeket a helyzetünk javítása érdekében. Míg a központi intézkedések és átfogó megoldások még nem születnek meg az elöregedő társadalom problémáira, addig egyéni szinten mindent meg kell tennünk a saját jólétünk érdekében.