A Répakirály – ahol a hatalom gyökerei mélyre hatolnak Képzelj el egy varázslatos birodalmat, ahol a föld mélyén rejtőző gyökerek nemcsak a növények, hanem a hatalom alapjait is táplálják. Itt, a Répakirály uralma alatt, a répa nem csupán egy zöldség, ha

Kovalik Balázs rendező új színt vitt a budaörsi Latinovits Színház színpadára, ahol egy különleges Offenbach-operettet állított életre. Munkatársaival együtt friss szemmel nézték át a klasszikus művet, és egyedi módon ötvözték a szórakoztató elemeket a mély társadalomkritikával, így egy szórakoztató, mégis elgondolkodtató előadás született.

Egy 1872-es Offenbach-Sardou nagyoperett, amely sosem hangzott el korábban magyarul: A Répakirály. A darab humorba oltott társadalomkritikája remekül világít rá a különböző politikai rendszerek problémáira. Az ősbemutató nagy siker volt a Teátre de la Gallé-ban, amely akkoriban Párizs színházai között a tizedik helyet foglalta el. Most a budaörsi Latinovits Színház színpadán látható először magyarul - Kovalik Balázs, Ari-Nagy Barbara, Závada Péter és Furák Péter átdolgozásában.

A Répakirály rendezője, Kovalik Balázs, már több mint egy évtizede Németország színpadain tevékenykedik. Az utóbbi időszakban azonban hazai színházak, így az Örkény és a budaörsi teátrum is megkereste őt, hogy prózai műveket állítson színpadra. A budaörsi színház különösen nagy megtiszteltetéssel fordult hozzá, hogy Molnár Ferenc klasszikusát, a Liliomot megrendezze. E munkájáért 2024-ben a Színházi Kritikusok Céhétől megkapta a legjobb rendezés díját, amely újabb elismerést hozott számára.

Az Alföldi Róbert főszereplésével bemutatott Liliom sikerét követően Berzsenyi Bellaagh Ádám, a budaörsi színház igazgatója, újra Kovalik Balázst kérte fel rendezőnek. A rendező olyan darabot keresett, amely friss és izgalmas, elkerülve a már túlságosan elcsépelt műveket. Fontos szempont volt számára, hogy a választott mű jól alkalmazkodjon a budaörsi színház szűkös színpadához. Javasolta, hogy Offenbach műveit vegyék célba, hiszen ezek az operettek rengeteg színészi lehetőséget kínálnak, miközben az énekszólamok sem túl bonyolultak.

A zeneszerző több mint 100 darabot ontott magából, és ha az ember picit járatos ebben, akkor látja, ki mindenki lopott tőle gátlástalanul: ötletet, dallamot, jelenetet, persze van benne sok klisé, és ismétli is önmagát"

- A Latinovits Színháznak adott interjú során Kovalik Balázs osztotta meg gondolatait. Érdekesség, hogy a társulat egyik tagja, Spolarics Andrea ajánlotta neki Fröhlich Kristóf Répakirály című művét, amely a budaörsi színház történetének eddigi legkiemelkedőbb előadása lett.

A rendező csodálja Offenbach bátorságát, pofátlanságát, ami a zenei ötletekben tobzódik. Azt is a javára írja, hogy szinte elsőként ötvözte a kabarét az aktuális tánczenéket és a kor (19. század) zenei újításait. Az előadásai eredetileg legalább 6 órán át tartottak, ami nyilván nem összehasonlítható a mostani színházba járási szokásainkkal. Akkoriban egy komplett esti élmény volt beülni egy ilyen produkcióra, más szórakozás úgysem nagyon volt. Ebbe a programba beletartozott a büfézés, az egymással való trécselés és a szórakozás. Ezt igyekezett kiszolgálni Offenbach, és produkciói tolódtak a revü irányába, ami akkoriban jelent meg Párizsban. Az ötletpatronok köré húzták a történetet, amellyel mindenféle humoros ötletet megvalósíthattak.

A cselekmény csak ürügy volt, de azáltal sok mindent el lehetett sütni"

- tette hozzá Kovalik. A szatíra stílusát a kabaré és a társadalmi kritikák világából merítette, miközben a hatalom politikai játszmáit, a közélet eseményeit és a korabeli hírességeket, valamint egyéb friss jelenségeket is mesterien ábrázolta.

Bár a múltban ezek a pillanatok roppant szórakoztatónak tűntek, ma már sokszor érdektelennek hatnak, hiszen a gegek gyorsan elavulnak, mint egy régi vicc. Kovalikék ezért úgy döntöttek, hogy felfedezik, mi az, ami a mai világban hasonló eszközökkel játszik. Például az eredeti darabban a vonat pöfékelése és az utasok szokásai kaptak hangsúlyt. Ma viszont inkább az foglalkoztat minket, hogy valóban közlekedik-e a vonat, és hogy a menetrendet könnyedén meg tudjuk-e nézni az Elvirán.

Alkotótársaival, Ari-Nagy Barbarával, Závada Péterrel és Furák Péterrel együtt különös figyelmet fordítottak az aktualizálás egyensúlyára. Céljuk az volt, hogy az újraértelmezett történet ne váljon túlságosan "aktuálpolitikai" jellegűvé, ami könnyen megbontsá az előadás szerkezetét. Folyamatosan keresték azt a finom határvonalat, amely lehetővé tette, hogy a múltbéli eseményeket és kontextust sikeresen átültessék a jelenbe, miközben az utalások diszkréten, alig észlelhetően maradjanak.

A Répakirály története egy fiatal, élvhajhász uralkodó körül forog, aki a világ körüli utazásra indul, hogy új tapasztalatokat gyűjtsön, miután letartóztatták a trónjától. Helyére egy furcsa figura lép, a Répakirály, akit mindenki azonnal csodálni kezd. De a jövője nem tűnik rózsásnak – a sorsa már a levegőben lóg, és könnyen lehet, hogy a levesben végzi.

A művet eddig még soha nem mutatták be magyar nyelven. A francia premier után néhány évvel, 1877-ben, a Gyapjú utcai Német Színház többször is műsorra tűzte, és a kor egyik legelismertebb német nyelvű budapesti lapja, a Neues Pester Journal, egy részletes írást szentelt neki.