Demeter Szilárd: Nem fogok reagálni egy helyettes államtitkárra | 2 Az államtitkári posztok hatalmas felelősséggel járnak, ám nem minden esetben érdemes figyelmet fordítani az ilyen szintű politikai nyilatkozatokra. Az én álláspontom világos: nem kívánok

Demeter Szilárd Orbán Viktor miniszterelnök évértékelő beszédére készülve izgalommal és várakozással tekint a jövőbe. Az esemény nem csupán egy politikai összejövetel, hanem alkalom arra is, hogy megvitassuk a közelmúlt kihívásait és sikereit. Az évértékelő során a miniszterelnök nem csupán a kormány teljesítményét méri fel, hanem a nemzet jövőjét is formálja. Az elhangzott szavak súlya és jelentősége nemcsak a politikai tájképet, hanem a társadalmi diskurzust is alapvetően befolyásolja. Demeter Szilárd figyelemmel kíséri a beszéd minden részletét, hiszen ezek a pillanatok meghatározzák a következő időszak irányvonalát és a közvélemény alakulását.

Demeter Szilárd interjút nyújtott az Indexnek, miután a múlt héten eltávolították a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ (MNMKK) vezetői posztjáról. Az érdekes fordulat, hogy a leváltása után "felfelé buktatva" új szerepkörbe került, mint a nemzeti kultúrkincsért felelős miniszterelnöki biztos.

Az interjú alapján úgy tűnik, hogy Demeter meggyőződése, miszerint elnökként minden lépése helyes volt, miközben különféle múzeumi főigazgatók, helyettes államtitkárok és muzeológusok folyamatosan keresztbe tettek a tevékenységének.

"Mindig is éreztem, hogy a magyar muzeológia komoly strukturális kihívásokkal néz szembe, de most, hogy mélyebben beleásódtam a témába, különösen tanulságos volt ezt tapasztalni. Tavaly decemberben majdnem az egészségem bánta, annyira elmerültem abban, hogy megoldásokat keressek a helyzet javítására. Mély érzelmi kapcsolat fűz a nemzeti kultúránkhoz, és sajnos elég kreatív vagyok ahhoz, hogy elképzeljem, mi lenne, ha nem lépnénk a változás irányába" - osztotta meg Demeter.

Demeter idején a múzeumi vezetők gyakran kifejezték elégedetlenségüket amiatt, hogy a központosított beszerzési rendszer miatt még a legapróbb dolgokat, mint például vécépapírt vagy gémkapcsot sem tudtak önállóan megvásárolni. Az írólapokra való várakozás hónapokig elhúzódott. Demeter Szilárd lényegében a múzeumok felelősségét hangsúlyozta a kialakult helyzetért.

"Az első problémánk az volt, hogy az örökölt gazdasági modellek alapján a múzeumok nem tudtak információkat szolgáltatni. Tehát amikor megkérdeztük az integrációba érkezett tagintézményeket, hogy hány vécépapír kell, hány ív lap, hány gémkapocs, mittudomén, nem tudtak információkat szolgáltatni. Akkor megpróbáltuk a másik oldalról megnézni: bekértem az éves munkaterveket, hogy azokból következtessünk vissza, mire lehet szükségük a munkaterv végrehajtásához. Amiket leadogatunk a Kulturális és Innovációs Minisztériumba (KIM), azok már évtizedek óta alibi-munkatervek. A Petőfi Irodalmi Múzeum munkatervén kívül, amit még az én vezetésemmel állítottunk össze, gyakorlatilag nem kaptunk használható munkatervet" - panaszkodott Demeter.

"Akadt egy hely, ahol a kilincs már majdnem lecsúszott a helyéről, és a beszerzésre várakoztak, holott csupán annyit kellett volna tenniük, hogy meghúzzák a csavarokat" - mondta.

Demeter bírálta a főigazgatókat is, akik szinte egyöntetűen sürgették a távozását a felmerülő problémák okán.

"Minden múzeumigazgató a saját birodalmának teljhatalmú ura, akinek szava a végső. Az események az ő akaratának megfelelően alakulnak, és ritkán mernek neki ellentmondani. Amennyiben az intézmény elég nagyra nő, a főmuzeológusok képesek lehetnek megingatni a főigazgató pozícióját, aki végül inkább enged a nyomásnak. Így mindenki megkapja a maga kis hatáskörét, és a légkör békés marad, elkerülve a feszültséget. Azonban az, hogy az igazgató minden döntést egyedül hoz meg, nem éppen egészséges megközelítés."

Demeter kizárólag a minisztert látta magánál egyenrangú partnerként, míg a helyettes államtitkákat nem sorolta a hasonló szintű együttműködők közé.

"Az, hogy a helyettes államtitkár vagy a főosztályvezető ír nekem egy e-mailt, hogy kötelező adatszolgáltatást kérne tegnap reggel 10 órára, arra nem fogok válaszolni. Indokolja meg, hogy miért. Nem az adatszolgáltatást tagadom meg, hanem indoklást kérek. Mire kell, mi a célja? És nem tegnapra, hanem adjatok legalább 24 órát, mert össze kell szedni ezeket az adatokat. (...) Ez, ugye, azt jelenti, hogy a minisztériumi bürokratáktól elveszed a cukrot. A legitimációját kicsit meggyengíted, hiszen nem tud közvetlenül beleszólni a miniszter által fenntartott intézményhálózatba, csak az én testemen keresztül. Én ennyit kértem, hogy tartsuk be ezt az utat" - fogalmazott.

Demeternek Hankó Balázs miniszterrel is volt nézeteltérése, amikor nem volt hajlandó ellenjegyezni az Országos Széchenyi Könyvtár főigazgatójának kirúgását. Nyáron volt is jelenésük Orbán Viktor miniszterelnöknél.

A miniszterelnök úr már hozzászokott ahhoz, hogy körülöttem állandóan zajlanak az események. Számtalan feljelentés érkezik, hogy így fogalmazzak. Néha több ilyen bejelentés is akad, ilyenkor ő azt javasolja, hogy üljünk le, és nézzük át, mi is történik valójában. Mindenki elmondhatja a saját nézőpontját, a saját igazságát, és a miniszterelnök nem igazságot mond, hanem a közös munkára próbál ösztönözni minket. Ez történt azon a nyári találkozón is, aminek különösen örültem, mert éreztem, hogy miniszter úrral egy olyan konfliktusba keverednénk, ami teljesen felesleges. Végül úgy váltunk el, hogy kezet fogtunk, és én mindig is őszintén, nyíltan beszéltem vele a felmerülő problémákról, soha nem titkoltam el előtte semmit.

Milyen reakciót váltott ki mindez Orbán Viktorban?

Egyedivé téve a szöveget: "Meghallgattak minket, és a végén felálltam, majd kifejeztem a kérésemet: szeretném, ha szabad kezet kapnék a problémák megoldásában. Szívesen tájékoztatom a miniszter urat, és kész vagyok egyeztetni vele, de nem szeretnék államtitkárokkal vagy főosztályvezetőkkel vitatkozni. A miniszterelnök pedig azt mondta, hogy a te felettesed a miniszter, oldjátok meg egymás között" - emlékezett vissza Demeter Szilárd, aki úgy véli, hogy ez a megközelítés nyilvánvalóan nem aratott osztatlan sikert a minisztériumban.