Lóhús az ősi vázában: A bronzkori Szicília új dimenziója A bronzkori Szicília különleges titkai között egy újabb izgalmas felfedezésre bukkantak a régészek: a lóhús fogyasztásának nyomaira. Az ősi vázák, melyek a régi szicíliai kultúrák művészetét tükröz

Lóhús egy vázában – a bronzkori Szicília friss felfedezései Az újonnan felfedezett bronzkori vázák Szicília szívében egy különleges és meglepő részletet tárnak fel a múltból: lóhús maradványait. Ez a felfedezés nemcsak a régészet, hanem az ókori kultúrák táplálkozási szokásainak megértése szempontjából is jelentőséggel bír. A vázák művészi kidolgozása és a bennük talált anyagok arra utalnak, hogy a bronzkori szicíliaiak különleges helyet szántak a lóhúsnak az étrendjükben, ami új perspektívát nyújt a korszak társadalmi és gazdasági viszonyainak vizsgálatához.

Egy olasz régészcsoport, melyet Davide Tanasi professzor irányít, 2005-ben felfedezett számos ősi vázát, konyhai eszközt és étkezéshez használt tárgyat a Polizzello-hegy lábánál, Caltanissetta közelében. A részletes laboratóriumi vizsgálatokra azonban csak a közelmúltban került sor. Az egyik edény belsejében rendkívül jól megőrzött húsdarabot találtak, amelyet proteomikai elemzésnek vetettek alá.

Proteomika szolgálatban: egyértelmű biomolekuláris jel

"A visszanyert szerves maradványok proteomikai elemzése egyértelmű biomolekuláris szignatúrákat tárt fel a lótermékek esetében" - magyarázta Tanasi. E felfedezés kapcsán, amelyre a TechEveryEye is felhívta a figyelmet, számos tudományos és kulturális fórum szerte a világon beszámolt.

A történészek eddig úgy tartották, hogy a lovak későn érkeztek Szicíliába, összehasonlítva a középső mediterráneum egyéb területeivel. Az új kutatási eredmények azonban azt mutatják, hogy már az i. e. 3. évezredben jelen voltak a szigeten. Ez azt jelenti, hogy ezer évvel korábban, mint ahogyan eddig gondolták. Ez a felfedezés nem csupán egy időbeli korrekciót jelent, hanem arra is rávilágít, hogy a ló nem csupán szállító- vagy igás állatként funkcionált, hanem a mindennapi élet egyik központi szereplője volt, ráadásul táplálékforrásként is szolgált.

Konyha, rítus, megélhetés: a mindennapok rekonstruálása

A szerves maradványokat tartalmazó edények mellett előkerült konyhai eszközök és étkezéshez kapcsolódó tárgyak ritka bepillantást adnak a bronzkori háztartások gyakorlatába. A leletanyag lehetővé teszi az étrend, a társadalmi rituálék és a megélhetési stratégiák pontosabb rekonstrukcióját.

A kutatás eredményei a PLOS ONE tudományos folyóiratban láttak napvilágot. A szerzők között találjuk Roberto Miccichét a Palermói Egyetemről, Robert Tykotot a Dél-Floridai Egyetem antropológiai tanszékéről, valamint Enrico Grecot az Institute for the Advanced Study of Culture and the Environment képviseletében. Ez a projekt kiváló példája annak, hogy milyen létfontosságú az interdiszciplináris és nemzetközi együttműködés a régészeti tudományok terén.

"Hiányzó darab" Szicília történetéhez

Tanasi véleménye szerint ez a felfedezés nem csupán egy apró részlet, hanem a történet lényeges eleme: "Szicília történelméről eddig írt számtalan oldal új megvilágításba kerül, hiszen most rátaláltunk a hiányzó puzzle-darabra, amely mindent megváltoztat."

A lovak korai megjelenése Szicíliában arra utal, hogy a sziget szorosabb és gazdagabb kapcsolatokat ápolt a környező közösségekkel. A bronzkori időszakban Szicília új perspektívát nyújt a migrációs hullámok, a kereskedelmi kapcsolatok és a kulturális interakciók terén, amelyek hatása messze túlmutatott a Földközi-tenger egész ókori világán.

A hellén kultúra előtt: régmúlt idők, amikor a híres kráterek még csak a föld mélyén rejtőztek.

A szóban forgó váza a híres görög krátereknél jóval korábbi. Ez hangsúlyozza: a sziget kulturális identitása mélyebb gyökerű, és nem korlátozható a görög gyarmatosítás korszakára. A hellénség előtti Szicília most konkrétabban és dokumentáltabban tárul fel.

A csapatunk folyamatosan újabb kutatásokba fog, beleértve a Kronio-hegyen felfedezett ősi borminták alapos elemzését is. Minden egyes új mérés segít abban, hogy ne csupán a "nagy" eseményeket értsük meg, hanem a mindennapi élet apró részleteit is felfedjük: milyen ételeket fogyasztottak, hogyan készítették el őket, és milyen életformát folytattak a sziget bronzkori közösségei.