Miért veszít erejéből a rebarbara? Fedezd fel a választ!
A rebarbara (Rheum rhabarbarum) a kora tavaszi kertek egyik legkorábbi és leglátványosabb zöldségféléje, ám csak akkor hoz évről évre vastag, ízletes szárakat, ha időnként megújítjuk a tövét. A legjobb alkalom erre a kora ősz, amikor a növény már pihenőre készül, de a talaj még elég meleg a gyökeresedéshez. Az átültetés nemcsak a tápanyag-utánpótlást segíti, hanem a szaporításra is remek lehetőséget kínál.
A következő bekezdésben részletesen ismertetjük, mikor és hogyan érdemes a rebarbarát átültetni, valamint mely helyszínek bizonyulnak a legjobbnak ehhez. Célunk, hogy a következő szezonban a növény erőteljesen fejlődjön, egészséges töveket hozzon létre, és bőséges termést kínáljon a gondoskodásért cserébe.
A rebarbara valódi "tápanyagszörnyeteg", amely folyamatosan kiszívja a környezetéből a szükséges tápanyagokat. Éppen ezért célszerű 6-8 évente új helyre ültetni, különben a szárak vékonyodni kezdenek, és a terméshozam lassan, de biztosan csökkenni fog.
A legideálisabb időpont az átültetésre a kora ősz (szeptember-október), amikor a levelek már sárgulnak, és a növény föld feletti része visszahúzódik. Az őszi ültetés előnye, hogy a talaj még meleg, a gyökerek pedig tél előtt megkezdhetik a regenerálódást. Tavasszal így már erőteljesen indulhatnak meg a hajtások.
A rebarbara a napfényes, szélvédett és tápanyagban gazdag környezetet részesíti előnyben. Bár félárnyékban is képes fejlődni, ilyenkor a termés mennyisége elmaradhat a várttól. Ideális számára, ha a talaj mély és jó vízáteresztő képességgel bír, valamint enyhén savanyú kémhatású (pH 6-6,5) összetételű.
A pangó víz és a levegőtlen, tömör talaj a gyökérrothadás legfőbb bűnösének számítanak, így érdemes egy kis kavicsréteget elhelyezni az ültetőgödör alján a drénezés javítása érdekében. Egy fontos szabály, hogy rebarbarát legalább öt évig ne ültessünk ugyanoda; a kórokozók és a tápanyaghiány miatt a növény fejlődése gyengülhet!
Az átültetés folyamata a levelek visszavágásával indul, ahol a szár részeit 5-10 cm-re a talajszinttől eltávolítjuk. Ezt követően a tövet egy nagyobb földlabdával emeljük ki, hogy a lehető legtöbb gyökér megőrződjön!
A tőosztásnál éles ásóval vagy késsel dolgozzunk, hogy a vágási felületek simák legyenek, így gyorsabban gyógyulnak! Egy-egy új tődarab legalább egy, de inkább két rügyet tartalmazzon, és körülbelül 1 kg tömegű legyen! A frissen vágott részeket ültetés előtt hagyjuk 1-2 órán át szikkadni, így kisebb az esélye a rothadásnak!
Az új ültetési helyszínen a gödör mérete legyen duplája a gyökérlabda átmérőjének. A talaj gazdagításához érett komposztot vagy marhatrágyát használjunk! Ültetéskor figyeljünk arra, hogy a rügyek csak enyhén legyenek takarva földdel, mivel a túl mélyre helyezett tő elrothadhat.
Az ültetést követően érdemes gondosan tömöríteni a talajt kézzel, majd kialakítani egy öntözőperemet, hogy a víz ne távozzon el. Az első hónapok során különösen lényeges a rendszeres öntözés és a talajtakarás (mulcs) alkalmazása, mivel ezek hozzájárulnak a gyökerek fejlődéséhez és megakadályozzák a talaj kiszáradását.
Az átültetett rebarbara számára legalább egy teljes vegetációs időszak szükséges ahhoz, hogy kellően megerősödjön. Ezért az első évben érdemes tartózkodni a szárak leszedésétől, és inkább hagyni, hogy a növény elegendő levélfelületet növelhessen!
A következő év tavaszán a növények újra teljes pompájukban bontogatják szirmaikat. A szezon kezdetén érdemes szerves trágyával vagy komposzttal táplálni őket, hogy megerősödjenek. Emellett, ha szükséges, egy káliumban gazdag tápoldat is segíthet a szárak fejlődésének serkentésében.
A rebarbara egészséges fejlődéséhez kulcsfontosságú a gyommentes és jól karbantartott talaj biztosítása. Ha odafigyelünk rá, ez a különleges növény akár 10-15 évig is bőven termelhet, feltéve, hogy rendszeresen frissítjük és megfelelően tápláljuk. A gondoskodás és figyelem meghozza a gyümölcsét!
A rebarbara, bár finom és különleges ízű, magas oxálsavtartalma miatt nyersen nem ajánlott a fogyasztásra. Azonban ha megfőzzük, lekvárban, szörpben vagy süteményekben használjuk, igazi tavaszi ínycsiklandóság válhat belőle. A szedési időszak áprilistól egészen június 24-ig terjed, és fontos, hogy ezt az időkeretet betartsuk, mivel ezután az oxálsav szintje megnő, ami már káros hatással lehet az egészségünkre. Érdekes módon, új fajták, mint például a 'Livingstone', lehetőséget adnak arra, hogy a rebarbara szezonját akár őszig is meghosszabbítsuk, így tovább élvezhetjük ezt a különleges növényt.
